Munkásügyi szemle, 1919 (10. évfolyam, 5-12. szám)

1919 / 9-12. szám - Falu és kommunizmus

100 Munkitüffrt Stemtr v> Uri4»t folytathatnak ét tüzeW jarandtaágol kapnak. Sót Svájcban, Délnémet- rranciaortzágban, néhol másutt la, nagyobb terjedelmű, községi réték. szántóföldek maradtak, amtlyakt! az arra jogosultak aoroa haaxonélvezet vagy klbérlét utján vehetnek Igénybe. Ezzel szemben áll igaz. a köxtégtigok kötmunkaköteteze tlségc olykor toros pásztori, csőszi szolgálati a közöl birtokon. A délajdávoknál fennmaradt házközösségeket már emlittittm. Oroszországban. Indiában, lávában, meg éppen a legújabb időkig fennmaradtak az ősi faluközösségek, igaz, hogy leginkább idegen urnák robotoló adófizető alakjukban. A gazdasági község különben nem uflkségképtn azonos az egyhelyt lakó összességével. Sokszor a közös birtokokon való haszonvételek csupán az eredeti települők leszármazó!!, illetőleg jogutodait illetik meg. A mi jogrendszerünk is különbséget tett a politikai község és a közbirtokosság javai közt. A mai időbe fennmaradt közös birtokok kezelése a gazdasági és műveltségi kialakulás szerint igen különféle volt. így a svájci, francia, délnemet közösségi földek kezelését és gazdasági szolgáltatásait dicsérik, a iával rendszer a lakosság óriás mérvű szaporodását tetie. lehetővé. Indiában talán az angol urak és az adószedőkből kikerült helyi nemesek nyomása folytán már sok éhinség pusztított. Oroszországban pedig a »mir«-ek gazdálkodása oly siralmas volt, hogy az azokat előbb pártoló cári uralom útolsó évtizedében kénytelennek látta magát a régi konzervatív intézmény megbontásába, a földbirtoknak magántulajdonokra osztásába fogni. Sajnos, a magyar községek és közbirtokosságok gazdálkodásáról sem mondhatunk csupán jót. A tiszta községi kommunizmus túlságosan szűkkörű ahhoz, hogy egy fejlettebb gazdasági élet folyamatába beleilleszkedjék. Ha pedig as egyesek gazdálkodása fölötti rendelkező szerepét egy feudális vagy kapitalista államhatalom akarná elfoglalni, ez viszont az egyes gazdálkodók kiuzsorázására, zsarnoki elnyomására vetemedhetik. Ezért kívánják némely szocialista gondolkozók is a személyesen dolgozó kisgazdák egyéni tulajdonjogát nemcsak fenntartani, de minél erősebben körülbástyázni. Ebben a tekintetben legnevezetesebb Proudhonnak állásfoglalása, aki midőn egyrészről a mások kisemmizése útján létrejött tulajdont lopásnak jelentette ki, másrészről a sajátját művelő kisgazda legteljesebb tulajdonjogát kívánta biztosítani. A falusi kommunizmus fentebb vázolt legtermészetesebb alakjai mellett annak többé kevésbé mesterkélt fajtái is keletkeztek, leginkább vallási alapon. Ide tartoztak a régi kereszténység főldmívelő kolostorai, amelyek ugyan utóbb egyházi földesurak területeivé lettek, és a föld mivelését jobbágyaikra, majd bérlőikre munkásaikra bízták. Eredetileg az egész egyházi vagyon közösségi célokat szolgált, csak később lettek az egyházi birtokok tisztán egyes haszonélvezők magánkedvteléseinek eszközeivé. A középkorban többfelé születtek birtokközösséget hirdető vallásos szekták A XVI.-ik század nagy parasztháborúnak indítói is vallásos alapon kívánták a földnép közös haszonvételi jogainak a földesurak részéről nagyobb kímélését, sőt itt-ott teljes vagyonközösséget is. A jezsuiták Paraguayban a ben szülött rézbőrűek között létesítettek elég nagy kiterjedésű kommunista községeket, igaz, hogy ez alávetett szolgák kommunizmusa volt, amilyet a rézbőrűek már régebben, a perui inkák alatt is átéltek. Télies egyenlőség a jezsuiták > rezervációsban sem volt, mert ama papok feltétlen rendelkezésétől eltekintve minden faluban működött egy előljáró és