Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 5-6. szám - A munkásbiztosító pénztárak teendői az alkoholizmus elleni küzdelemben

VIII. évfolyam. Budapest, 1917. március 25. 5—6. szám. MÖNKÁSÖGYI SZEMLE KÖZLEMÉNYEK A MUNKÁSB1ZTOSITÁS, A SZOCIÁLIS EGÉSZSÉGÜGY, A MUNKÁSVÉDELEM, A MUNKAVISZONY ÉS AZ IDE VONATKOZÓ JOGGYAKORLAT KÖRÉBŐL. SZERKESZTI: KIS ADOLF. TÁRSSZERKESZTŐK: Dr. STEIN FÜLÖP és Dr. HAHN DEZSŐ. Megjelenik rendszerint minden hó 10-én és 25-én, esetleg két szám együttesen. Előfizetési ár egy évre 20 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dudapest, V., Fáik Miksa-u. 5. Telefon 93 -99. Postatakarékpénztári csekk-számla 24.911. A munkásbiztosító pénztárak teendői az alkoholizmus elleni küzdelemben. Irta: dr. Stein Fülöp, kórházi főorvos. Az alkoholellenes küzdelem célja eredetileg csak az alkoholbetegek gyógyítása volt. Ez addig tartott, míg a modern hygiéne hangoztatni kezdte legfontosabb elvét, amely szerint a megelőzés fontosabb, mint a gyógyítás. E megismeréssel nagyban bővült az alkoholellenes küzdelem harcmezeje is, mert ezzel kapcsolatban a tudományos kutatások bebizonyították, hogy nem annyira az egyénnek alkohol okozta károsodása ellen kell küzdenünk, hanem hogy az alkoholizmus társadalmi, ethikai és gazdasági veszélyei társadalmi védekezést, társadalmi küzdelmet igényelnek. Ennek folytán az alkoholkérdés súlypontját az iszákosok gyógyításáról az iszákosság megelőzésére helyezték át. Ez az áthelyezés, amely elméletileg és gyakorlatilag kétségkívül jogosult, volt az alapja annak, hogy az alkoholkérdést jelenleg nem csupán orvos-hygiéníkus ügynek, az általános egyéni hygiéne egyik alárendelt részletkérdésének tekintik — bár az orvosok egy nagy része előszeretettel még ma is annak igyekszik feltüntetni — hanem hogy fontos szociálpolitikai problémává nőtte ki magát, amelynek jelenlétével és hatásaival a szociálpolitika minden ágában számolni kell. Mint fontos szociálpolitikai problémának elsősorban az államnak lett volna kötelessége e kérdés megoldása, de az állam még jelenleg ezzel a kérdéssel nem tud, vagyis jobban mondva fiskális okokból nem akar foglalkozni. Az állam ezen mulasztása mellett kétszeres kötelessége volna mindama intézményeknek, amelyek gyakorlati szociálpolitikával foglalkoznak, hogy. e kérdést szemügyre vegyék és a problémát legalább saját hatáskörükön belül megoldják. Első sorban feladata volna ez a munkásbiztosító pénztáraknak, amelyeknek kötelessége a nagy tömegek betegeinek gyógyításáról és segélyezéséről gondoskodni. A munkásbiztosítás óriási fellendülése mellett s különösen a munkásbiztositó pénztárak hatáskörének nagymérvű kiterjesztésénél igazán csodálandó, hogy a pénztárak ezzel a kér-