Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 3-4. szám - Törvényjavaslat a munkásbiztosítás reformjáról

135 melyet fel kell keresnünk és meg kell becsülnünk. Örülök, hogy ilyen kedvező hangulatot találok ezekre a kérdésekre és örülök, hogy valamennyien belátjuk, hogy a munkásbíztosító pénztárak intézménye milyen rendkívüli fontosságú már most a háború alatt és milyen rendkívüli súlya van a háború utáni időkre vonatkozólag. Ebből a szempontból is igen köszönöm a kereskedelemügyi miniszter úrnak azt a felvilágosítását, melyet,adott a venereás betegeknek a katonasággal és a pénztárakkal való kapcsolata tekintetében, mikor azt mondta, hogy a belügyminiszter úr már érintkezésbe lépett a hadvezetőséggel, mely értesíteni fogja a belügyminisztériumot az ilyen venereás betegekről, viszont a belügyminisztérium közvetlenül a pénztárakat fogja értesíteni azokról, kik ezen intézménynek tagjai. Így lehetséges lesz a kontroll és az, hogy a betegek kellő időben kerülhessenek olyan gyógykezelés alá, mely lehetővé teszi számukra a végleges gyógyulást. A magam részéről köszönöm az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrnak azok nevében, kik ezen kérdések iránt mint orvosok, tudósok, hivatalnokok érdeklődnek, hogy ezen felvilágosítást megadni méltóztatott. Azt hiszem, bebizonyítottam, hogy nem vagyok akadékoskodó és hogy csak az ügy szeretete és az ügy érdeke vezérel ezekben a kérdésekben. Ezért módosításom is csak arra a térre szorítkozik, melyről az az érzésem van, hogy az igen t. miniszter úr minden nehézség nélkül elfogadhatja. Módosításom két kérdésre vonatkozik. Az egyik az, hogy ezen felhatalmazás, mely itt a törvényjavaslatban kontempláltatik, ne csak a betegsegélyezésre, hanem a balesetre is terjedjen ki. Itt ugyanis a járulékok behajtásának kérdéséről van szó, hogy ez jobban történjék, mint eddig és a törvényjavaslat eredeti szövegében csak a múnkásbetegsegélyezésről van szó, a balesetről nem. Miután már az általános vita alkalmával kifejtettem, hogy semmiféle különbség a két ágazat közt nincs, tulajdonképen nincs értelme annak, hogy a baleselbiztosítás költsége miért ne hajtassék be azon az úton, mint a betegsegélyezés költsége. Módosításom második része arra vonatkozik, ami régi panasz és állandó rákfenéje volt az intézménynek, hogy t. i. megtörtént az, hogy a munkaadók az alkalmazottaktól levonták a járulékokat és nem szolgáltatták be a pénztárnak. Ezáltal óriási hátralékok keletkeztek, melyek megakasztották a pénztárak fejlődését. Már Szterényi igen t. képviselőtársam is szóbahozta ezt a kérdést, de ez annyira köztudomású, hogy tulajdonképen itt egy bűncselekménvnyel, sikkasztással állunk szemben. Sőt erkölcsileg talán még súlyosabb a dolog és minősített sikkasztás esete forog fenn, amikor annak a munkaadónak van szíve a munkástól elvenni a pénzt és azt be nem szolgáltatni. Ezt a minősített sikkasztást a judikatura eddig nem állapította meg és a jelenlegi törvény nem ad módot arra, hogy kellő szigorral kezeltessék. Második módosításom vonatkozik tehát arra, hogy az ez ellen való vétés az 1916. évi IV. t.-c 6. §-a értelmében kihágásnak legyen minősíthető. Ez azt jelenti, hogy 6 hónapi elzárással és 2000 korona pénzbüntetéssel büntethető az a munkaadó, aki az alkalmazottól beszedett betegsegélyezési pénzt visszatartja. Most méltóztassék megengedni, hogy módosításaimat felolvassam. (Halljuk i Halljuk! Olvassa.) A 2. §. első sorában a ^betegségi biztosításra* kifejezés helyett »munkásbiztosítás« kifejezés teendő. Ezen szakasz második sorában a »biztosítási kötelezettség* kifejezés elébe iktatandó »betegség esetére való« kifejezés. Ezen szakasz harmadik sorában a »tagsági igazolványi« szó törlendő. így talán kissé nehézkes a szöveg, de aki előveszi a javaslatot, rájön, hogy itt arról van szó, hogy ez a behajtási mód a balesetbiztosításra is vonatkozik. Ezzel a magyarázattal vagyok bátor ezt a módosítást elfogadásra ajánlani. Végül új bekezdés gyanánt ajánlom (Olvassa): »Az 1916. évi IV. t.-cikknek a kihágások tekintetében rendelkező 6. §-a az előbbi bekezdésben említett járulékok és díjak befizetésére vonatkozó jogszabályok esetében is alkalmazást nyer.* Ez az, amit voltam bátor előadni, hogy tudniillik kihágássá tétessék, mely hat hónapi elzárással és 2000 korona pénzbüntetéssel büntetendő. Ajánlom módosításaimat elfogadásra. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Hódy Gyula : Dródy Ernő t. képviselőtársam az általános vita során azt a kérelmet terjesztette elő kellő indokolással, hogy az Országos Pénztár azzal a rendelkezési joggai ruháztassák fel, hogy a balesetek elhárítására nézve intéz-