Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 3-4. szám - Törvényjavaslat a munkásbiztosítás reformjáról

130 Munkásügyi Szemle Az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr mai beszédében azt mondta, hogy még'az indokolásba sem megy bele részleteiben, mert fenn kívánja tartani magának az akció szabadságát ; hiszen még a háború folyama alatt is történhetnek olyan változások, amelyekkel szemben nem óhajtja magát előre lekötni. Teljesen igazat adok a miniszter úrnak ezen állásfoglalásában. A háború teljesen új helyzeteket teremt és ma, annak harmadik évében egészen más színben látunk sok dolgot, mint a háború elején. A háború alatt tünt ki, hogy a magyar betegsegítő-pénztárak intézménye mily óriási szerepre van hivatva s mily roppant jelentősége van ennek az intézménynek népesedési, közegészségügyi és nemzetgazdasági szempontból. Nemcsak a humanizmus kérdése, hogy ezt az intézményt mennél erősebbé, nagyobbá tegyük, hanem a nemzetgazdasági politikának, is nagy érdeke ez. Mert minél több erő van, annál több értéket képes a nemzet produkálni s ámennél nagyobb produktivitás jelenti a nemzet erejének megnagyobbodását is. Az igen t. miniszter úr beszédjében legjelentősebb az a rész, amely az anyasági biztosításra s az anya- és csecsemővédelemre vonatkozik. Legyen szabad megjegyeznem, hogy itt szerintem, habár nem vagyok felelős állásban, de a magam csekély személye részéről s azt hiszem az egész ellenzék is bizonyos erkölcsi felelősség súlya alatt teszünk indítványokat és javaslatokat a mai háborús viszonyok közt. Én azt hiszem: a szociálpolitika terén ma megszűnt az a korszak, midőn utópiák birodalmában tévelygünk, lehetetlen kívánságokat akarunk propagálni. Ma igenis valamennyien a realitások, a lehetőségek álláspontjára helyezkedünk. Ez az egyik szempont, amely az én csekélységemre vonatkozik. A másik szempont a felelősség kérdését tekintve az, hogy akiknek érdekében és javára tulajdonkép a munkásbiztosítás intézménye fennáll, maga a munkásság, nincs ebben a házban képviselve. Ma a helyzet az, hogy akiknek érdekéről, bőréről, épségéről, egészségéről itt szó van, nem foglalnak helyet ebben a házban. Annál nagyobb felelősség terhel minket ezen osztály iránt, azon testvéreink iránt, akiknek itt nincs szószólójuk. Hogy ha mi itt ő helyettük szavunkat felemeljük, kell, hogy az erkölcsi felelősség súlya alatt cselekedjünk, kell, hogy magunkban legalább is meg legyünk győződve arról, hogy úgy teszünk, mintha az ő érdekeiket a legjobban képviselnék itten. Ez a második része annak a felelősségnek, amelynek súlya alatt, noha nem vagyok felelős állásban, én is a magam cselekedeteit irányítom. Ebből a szempontból megállapítom, hogy az a kijelentés, amit a kormány tagjai, az igazságügyminiszter úr, a belügyminiszter úr, de főkép a kereskedelemügyi miniszter úr konkretizálva tett az anya- és csecsemővédelem kérdésében, az a magyar szociálpolitika történetében nagy eseményt jelent. A miniszter úr kijelentette, hogy szerinte a törvényes felhatalmazás alapján kiadandó rendelet alkalmával megteheti azt, hogy nyolc hétre biztosítja a gyermekágyi segélyt és pedig felosztva ezt két hétre a szülés előtt és hat hétre a szülés után. Ezzel, ha némileg megszorítva is, de mégis megvalósul az egyik legfőbb dolog, hogy t. i. a munkásosztályhoz tartozó anya nem kénytelen terhessége utolsó állapotát robotoló munkában eltölteni, , hanem bizonyos spácium áll be, az a két hét, amely alatt neki nem kell dolgoznia és segélyben részesül és hogy hat hétre gyermekágyi segélyt kap. Amikor az anya- és csecsemővédelem kérdése az eszmék és ideák birodalmából így a megvalósulás stádiumába jut, én a magam részéről ezt rendkivül fontosnak tartom és meleg hálával és elismeréssel adózom érte az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrnak. Én most csak a miniszter úr beszédéhez tartom magam, nem csaponghatok a kérdés más terére, az ő beszédét csak abban az értelemben interpretálhatom, amennyiben az intézkedés az ő hatáskörébe tartozik. Az igen tisztelt miniszter úr beszédéből azt a reményt merítem, hogy ez a biztosítás nemcsak a biztosított női tagokra fog szólani, hanem kiterjed a biztosított tagok családtagjaira is, tehát a biztosított férfimunkás feleségére is, ami által nagyobb kör jut szintén az anya- és csecsemővédelem áldásához. Én ezt a magam részéről a legmelegebben üdvözlöm. A miniszter úr említette beszédében a szoptatási segélyt is, amire vonatkozólag ugyan határidőt nem mondott. Hiszem, hogy az is megfelelő lesz, mert nem lehet eléggé hangsúlyozni, mily sokat jelent a gyermek épsége és megmaradása szempontjából a szoptatási segély. A gyermek annál életképesebb, minél tovább szoptathatja őt a saját anyja. Az osztrák császári rendelet egy fél évre