Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 3-4. szám - Törvényjavaslat a munkásbiztosítás reformjáról

Munkásügyi Szemle 129 zást én a magam részéről csak ott tartok helyénvalónak, ahol az alkalmazottak önsegélye ki van zárva. Ide tartozik az, ha az illető olyan vállalatnál van, amely a munka folytatására van kötelezve, vagy személyes szolgálatra van kirendelve. Az önsegély lehetőségének hiányára való tekintettel állapítottam meg a katonai ruházati cikkeket készítő munkáknál a minimális munkadíjat. A még ezután szerzendő tapasztalatok lesznek irányadók a tekintetben, hogy mennyiben haladjunk tovább ezen az ösvényen. Dródy t. képviselő úr kérdést intézett hozzám, hogy a katonaságnál nagymérvben elterjedt venereás betegségek tekintetében történt-e gondoskodás aziránt, hogy ezek evidenciában tartassanak és hogy módjában áll-e a pénztárnak értesülést szerezni ezekről. Megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy a belügyminiszter úr erről már tárgyalt a hadvezetőséggel és megállapodásra jutott. Viszont ő, amint a beteg katonákról az értesítést veszi, azt, azokat illetőleg, akik a munkásbiztcsításhoz tartoznak, tovább fogja adni a biztosító intézményhez. (Helyeslés.) Földes képviselő úr a munkaközvetítés kérdésében a törvényhozás felhatalmazás alapján kiadandó rendelet kibocsátását sürgette. Tudatom a tisztelt házzal, hogy a rendelet már elkészült és csak napok kérdése, hogy közzététessék. Az erdélyi munkásmenekültek munkaközvetítési ügyét kellett időközben rendezni és ez okozta a késedelmet. A gyermekmunka kérdésében (Halljuk ! Halljuk !) is több oldalról hangzottak el kívánalmak. így Földes képviselő úr az 1884. évi ipartörvényünknek idevonatkozó rendelkezéseit elavultnak jelentette ki, amely nézetéhez csatlakozom. Nemcsak a gyermek-, hanem általában a fiatalkorú munkások és munkásnők fokozottabb védelmét illetőleg tárgyalások folytak a háború előtt. Nemzetközi egyezményt is terveztünk. Mindezeknek a háború természetesen véget vetett. Kötelességemnek fogom azonban tartani, — s ezt legyen szabad Huszár t. képviselő úrnak előbb elhangzott megjegyzéseire is válaszolnom — hogy amit a mai törvény a munkásnők, a fiatalkorú munkások és különösen a gyermekmunkások munkájának védelmére lehetővé tesz, az meg is történjék (Helyeslés) és fel fogom hívni az iparfelügyelőség figyelmét azon esetekre is, amelyeket ő jelzett. (Helyeslés.) Ezzel, azt hiszem, a tárcámat érintő minden megjegyzésre megfeleltem és remélem, sikerült az elmondottakkal megnyugtatnom a t. házat aziránt, hogy a kormány teljes tudatában van a szociálpolitika terén reá váró nagy és fontos feladatoknak, teljes tudatában van annak, hogy az állam közgazdaságának és jólétének legértékesebb tényezője a munkaerő és hogy amit ennek fentartására és biztosítására teszünk, az nem lukszuskiadás, hanem a nemzet érdekeit szolgáló hasznos beruházás. (Úgy van!) Felelőssége tudatában azonban a kormány mindezek ellenére sem tévesztheti szem elől, még a mai rendkívüli helyzetben sem, hogy itt a pénzügyi helyzettel is számolnia kell, annál is inkább, mert ha ingatag talajra épít, ez nem biztosíthatja ezen szociálplitikai intézményeknek fenmaradását. Csak az erők kellő mérlegelése, már magában a célnak kitűzésében, biztosíthatja e téren a sikert. Kérem a t. házat, hogy e javaslatot elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobb- és balfelől.) Dródy Ernő: T. ház! Mindannyian, akik szociálpolitikai kérdések iránt érdeklődünk, nagy megelégedéssel követtük ezt a vitát, mely itt a 2. §. körül lefolyt. Főleg azért, mert e vitából hiányoznak azok a zavaró momentumok, melyek sokszor alkalmasak arra, hogy ilyen ügyet posványba vigyenek. Nagy örömömre hiányzott ebből a vitából egyfelől a politikai szenvedély, másrészt az a hivatali copf, amely minden jónak megölője s így tisztán az ügy érdemére lehetett szakszerűen gondolni s az ellenzék, amely a vitában részt vett, épp úgy, mint a miniszter úr, aki reflektált a vita anyagára, megőrizvén a határvonalat, azt hiszem, sikerült közös egyetértéssel a magyar szociálpolitika tekintetében nevezees eredményeket elérni.