Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 3-4. szám - Törvényjavaslat a munkásbiztosítás reformjáról

126 Munkásügyi Szemle azt tartom, hogy a járulékokat csak addig a határig emeljük, ameddig az szükséges, hogy fedezetet találjunk mindazokra a szolgáltatásokra, amiket felsoroltam. Azt ma még nem dönthetjük el, hogy feltétlenül szükség van-e a járulékoknak 4°/„-ÍQ való felemelésére és amennyiben erre nincs szükség, a 4%-kaI való felemelést azért sem tartanám helyesnek, mert a múltban a munkásbiztosítás országos intézményénél tapasztaltuk azt, hogy ha bőviben vélnek lenni az anyagi eszközöknek, akkor túllépik azt a határt, amelyet, nézetem szerint, be kellett volna tartani. Az ellenzéki oldalról is kifogásolta Szterényi tisztelt képviselő azt, hogy egyes segélyek tekintetében a múltban túlliberálisan jártak el és különösen olyan dolgokban, mint a fürdő- és szanatóriumsegély, messze túlmentek azon, amire az intézményt a törvénynek úgy betűje, mint szelleme kötelezi. Én ezért helyesnek vélem, hogy a járulékokat csak a szükségesség határáig emeljük és pedig annyival inkább, mert tisztában kell lennünk azzal, hogy a járulékoknak minden emelése iparunkat és a munkásosztályt is terheli. Ezért az itt kifejtett elvek szerint vélek eljárni. Nagy fontosságot tulajdonítok annak is, hogy ezen kivetett járulékok pontosan befizettessenek, (Helyeslés.) vagyis, hogy azok behajtása kellőleg biztosíttassák. (Élénk helyeslés.) Bár erre nézve az előttünk fekvő törvényjavaslat is módot nyújt, mindazonáltal nem akarok elzárkózni az elől, hogy mint az az ellenzék részéről hangoztatott, az erre való jogosultság magában a javaslatban világosabban preciziroztassék. (Helyeslés.) Ha ilynemű javaslat tétetik, már most jelzem, hogy azt a magam részéről készséggel elfogadom, (Helyeslés balfelől.) Elfogadom a Bródy t. képviselő úr beszédében jelzett azon javaslatot is, hogy ez a felhatalmazás kiterjeszttessék a baleseti járulékok és díjak behajtására is. (Helyeslés a jobboldalon.) A szolgáltatások felemelésével kapcsolatosan megfontolás tárgyává kívánnám tenni azt is, hogy módosítsuk az 1907. évi XIX. t.-c. 50. §-ának 3. pontját és pedig oly értelemben, hogy a táppénzjogosultság, nem mint eddig, a keresetképtelenséggel járó betegség első napjától, hanem úgy mint Ausztriában, Németországban és más országokban, a második vagy esetleg a harmadik naptól kezdődjék. Ez mindenesetre némi fedezetét fogja biztosítani az előbb említett szolgáltatásoknak, de erkölcsi hatással is lesz azon munkásokra, akik ma esetleg túlkönnyen szánják rá magukat, hogy kimaradjanak. Ez olyan rendszabály, amelyet nemcsak financiális szempontból, hanem még inkább erkölcsi szempontból vélek foganatosítani. Mielőtt azonban végleges véleményt mondanék, ezt a kérdést az érdekeltséggel, úgy a munkaadók, mint a munkások érdekeltségével kívánom letárgyalni, de ma is jelezhetem, hogy értesülésem szerint ezt a munkásság képviselői nem ellenzik. Pető t. képviselő úr felvetette a kórházak és a pénztárak egymásközti viszonya rendezésének kérdését, úgyszintén Bródy t. képviselő úr is utalt erre a kérdésre. Én ismerem a kérdés horderejét, mindazonáltal nem kívánnám a létező jogállapotot ezidőszerint megbolygatni. A kérdés megoldása hosszabb tárgyalásokat tett volna szükségessé, s én nem akarnám a többi sürgős természetű kérdésnek megoldását ezzel elodázni. Nem volna ez helyes már csak azért sem, mert financiális hordereje a kérdésnek, ha nem is alábecsülendő, nem túlnagy. Felvettetett több oldalról, így Bródy t. képviselő úr részéről is, a jogegység biztosításának kérdése is. Én elismerem, hogy jogosult mindaz, ami e tekintetben felhozatott. Megjegyzem, hogy az ipari bíróságokról már a háború előtt készült törvényjavaslat iparkodott is már e téren némi rendet teremteni, azonban m a, anélkül hogy a biztosítási intézményén mélyreható szervezeti változásokat tegyünk, a kérdéshez nyúlni nem lehet és éppen azért ezidőszerint ezt is mellőzendőnek tartom. Különben bizonyosan méltóztatik tudni, hogy enyhíthetünk a bajon az 1912 : LXIII. t.-c. 16. §-a alapján, amely felhatalmazza a minisztériumot, hogy a peres és perenkívüli eljárás szabályait a rendkívüli viszonyok szükségleteihez képest módosíthassa s általában a polgári jogszolgáltatás terén rendkívüli intézkedéseket tehessen. Azt hiszem, hogy amennyiben szükségesnek mutatkozik, a