Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 3-4. szám - Törvényjavaslat a munkásbiztosítás reformjáról

Munkásügyi Szemle társam felemlítette, hogy a német törvény is analóg rendelkezik s a maga részéről ezt a példát követendőnek tartotta. Viszont Szterényi József igen tisztelt képviselőtársammal ellentétben én nem helyeselhetném, ha a kötelező biztosítás a kereskedősegédekre és a tisztviselőkre nézve is a bérhatárra való minden tekintet nélkül kiterjesztetnék. A szóban levő alkalmazottak helyzete, különösen a magasabb fizetésekkel bíróké, lényegesen más és az önsegélyre való képességük is más, mint a közönséges munkásé. Ezek tekintetében nézetem szerint elég, ha a kötelező biztosítás alapjául szolgáló bérhatár felemeltetik 3.600 koronára és megadatik az önkéntes biztosítás lehetősége 4.800 koronáig. A német törvény a kötelező biztosítást ezidőszeint 2.500 márkáig rendeli, 4.000 márkáig pedig lehetőséget nyújt az önkéntes biztosításra. Ezen bérhatárok rendeleti úton való fikszirozása már arra való tekintettel is helyes — és ezért választottuk a megoldásnak ezt a módját — mert ma senki sem tudhatja, hogy amit ma elegendőnek tartunk, elégséges lesz-e az mához egy évre is? (Igaz! Ugy van! balfelől.) Szükséges volt tehát a kormány akciószabadságát fentartani és ezért tartózkodtam attól, hogy e tekintetben akár a bizottsági jelentésben, akár a törvényjavaslat indokolásában álláspontomat kidomborítsam. Most itt a ház előtt kifejtem álláspontomat, hangsúlyozva, hogy ez csak ezidőszerinti álláspontom, s hogy azon a viszonyokhoz képest, ha azt szükségesnek fogom látni, változtatni fogok. (Helyeslés balfelől.) Az előadó úr rámutatott a táppénz felemelésének szükségességére. Ennek a törvényben nyerendő felhatalmazás alapján a finánciális lehetőséghez képest én is meg kívánok felelni. Az anyasági biztosításról Szterényi József és Bródy Ernő képviselő urak tettek említést és különösen ékesen és meggyőzően fejtette ki e tekintetben a maga álláspontját gróf Apponyi Albert képviselő úr. A kormánynak e kérdésben tanúsítandó magatartásáról már nyilatkozott az igazságügyminiszter úr, ezért én a magam részéről csak azt kívánom jelezni, hogy ezen eszmével a legmelegebben foglalkozom (Helyeslés balfelől.) s csak röviden térek ki arra, mit kívánok e tekintetben ezen törvényjavaslat keretében tenni. (Halljuk! Halljuk!) A most nyerendő felhatalmazás alapján az 1907. évi XIX. t.-cikkben biztosított nők javára az anyasági biztosítás szolgáltatásának felemelését illetőleg nézetem szerint a következők volnának szem előtt tartandók. (Halljuk! Halljuk !) Az anyasági biztosítást most a következőkben nyújtjuk; szülészeti támogatás, gyógykezelés és a gyógyszerek biztosítása mellett hat hétig a napibér 50%-a, mint gyermekágyi segély. Nézetem szerint kombinációba volna vehető ennek a gyermekágyi segélynek 75%-ra való felemelése, továbbá a segélyezés tartamának lehetőleg nyolc hétre való kitolása úg\, hogy a nyolc hétből kettő a születés előtti időre essék, (Helyeslés balfelől.) továbbá amennyiben ezt az intézet financiális helyzete megengedi, az is, hogy a gyermekágyi segély megszűnte után bizonyos ideig még szoptatási segélyt vagy jutalmat adjunk. Végül, amennyiben, lehetséges, ezt a támogatást ki szeretném terjeszteni biztosítottak családtagjaira akik ezidőszerint készpénztámogatásban nem részesülnek. (Helyeslés.) Azt hiszem, az elmondottakkal jelét adtam, hogy teljes tudatában vagyok annak, hogy mily nagy hordereje van ránk nézve ennek a kérdésnek, különösen a mostani háborús életben. Nézetem szerint itt határt csak a pénzügyi helyzet szabhat. Hódy Gyula: Minél előbb kell megcsinálni. B. Harkányi János kereskedelemügyi miniszter: Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy én teljes tudatában vagyok annak, hogy itt sürgősen kell cselekedni és nem fogom az ügyet elodázni. (Helyeslés.) Azonban, hogy mindezt megtehessük, természetszerűleg gondoskodnunk kell a kellő fedezetről is és e tekintetben a legelső eszköz, a járulékok felemelése. Pető Sándor t. képviselő úr már ab ovo a járulékoknak 4°/0-ra való felemelését kívánja. Bár e tekintetben ma nem kívánok határozottan nyilatkozni, mégis 125