Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 3-4. szám - Törvényjavaslat a munkásbiztosítás reformjáról

111 az illető ország viszonyait. Magyarországon a biztosítottak száma nem nagy. Tíz év után legfeljebb 2 millió, Németországban több mint 30 millió. Magyarországon sok érv szól amellett, hogy a kérdést egységesen lehet szervezni. De akárhogy történt is a megoldás, az kétségtelen, hogy minden intézmény, pláne első meghonosítása után, reformra szorul. Mi nagyon hiányoltuk a kormánynak abban az időben való működését. Nem tudom alaposan-e, de a külsőségek után ítélve jogos volt az a megjegyzés, amelyet tegnap hallottunk Szterényi képviselőtársunk részéről, mintha a kormány kicsit rázott volna ettől az ügytől, nem tudom politikai szempontból, vagy más okból, de kétségtelen, hogy mutatkoztak bajok. Maga az intézmény többé-kevésbé hódít az egész világon, azt nem lehet mondani, hogy az intézmény magában véve rossz; az jó, üdvös és nélkülözhetetlen a XX. században. Nem az lett volna tehát a válasz, hogy csődöt mond a pénztár, hanem az, hogy vannak hibák, melyeket ki kell küszöbölni. (Helyeslés balfelől.) Ez eddig nem történt meg. Most lépések történtek abban az irányban, hogy ez az intézmény üdvösen működjék és jobban feleljen meg feladatának. Ebben a tekintetben tulajdonképen az indító ok — úgy veszem ki — a drágaság. A mai árak mellett, amelyek részint a pénz értékének csökkenésével összefüggnek, részint sok más körülménynyel is, a pénzbeli szolgáltatások és ellenszolgáltatások arányát máskép kell megállapítani. Én ezt magábanvéve helyesnek tartom s csak egy kérésem volna. Miután a törvényjavaslat csak a betegség esetére való biztosításról szól, terjeszttessék ki az a balesetbiztosításra is. Értem azt, hogy a balesetbiztosításnak kiszámítási alapja szintén kiszélesíttessék. Itt a kiszámítási alap 2.400 K. Annak a 10 év előtti 2.400 koronának a fizetési képessége ma sokkal kisebb. Ennek a 2.400 koronának teljes munkaképtelenség esetére 60°/o-át kapja meg az illető; teljesen indokolt és méltányos volna tehát, hogy ez a kiszámítási alap kibővíttessék. A miniszter úr bölcs belátásával gondoskodhatik arról, hogy ez a határ mily mértékig emeltessék. Ami a felmerült köjtségeket illetj, ezekre vonatkozólag is több konjekturális megjegyzést hallottunk. Én örömmel konstatálom azt, hogy bár az igazgatási költségek mindenesetre igen jelentékenyek, a pénztár állapota mégis javult. Azonban azt hiszem, nem szabad túlzott optimizmusnak átengednünk magunkat. Kétséget nem szenved, hogy a háború után a költségek jelentékenyen emelkedni fognak, (Igaz ! Űgy van í a baloldalon.) még pedig több okból. Ezek között az az ok is szerepel, amely éppen a szolgáltatások és ellenszolgáltatások felemeléséhez vezet, mert a fizetések is magasabbak lesznek, mert azokkal a fizetésekkel nem lehet dolgozni, amelyekkel eddig dolgoztak. Ezen a címen is emelkedni fognak a költségek. De emelkedni fognak ^azon a címen is, hogy nagyobb lesz a betegedési arány, mint a háború előtt. És pegig nemcsak azért, ami tegnap említtetett, hogy sok ember betegséggel terhelve, legyengülve tér haza a harctérről, hanem azért is, mert a drágaság is gyengíti az emberek fizikumát. Fájdalom, nem fog többé visszatérni az az olcsó állapot, amely a háború előtt volt. A munkások nem tudják majd szükségleteiket úgy kielégíteni, mint azelőtt, ami végeredményben kifejezésre jut a nagyobb morbilitásban. Ha átlag számítom, hogy a munkásember évenként 14—16 betegedési nappal volt terhelve, akkor a háború után ez a szám emelkedni fog. Ezzel a körülménynyel számolni kell, ha a finánciális mérleget helyes alapra akarjuk fektetni. Ezen terhek könnyítése céljából bátor vagyok egy körülményre utalni. Én ugyan nagyon tartózkodom attól és nem vagyok barátja annak, hogy az államot túlságosan terheljük, mert ez végre is mindig annyit jelent, hogy az állampolgárokat terheljük, mert ezt az állampolgároknak kell szolgáltatniok, de bizonyos jogos követelésekkel lehet az államhoz közeledni. Ezek közé az is tartozik, hogy az állam támogassa azokat az intézményeket, amelyek az állam érdeke szempontjából felállítandók, amennyiben a munkáspénztárt igénybe veszik olyanok, akik, mint hadirokkantak jöttek vissza, azoknak segélyezését részben az állam adja meg. Ezzel kapcsolatban bátor vagyok arra is utalni, hogy a munkásbiztosítási ágak között egy bizonyos összefüggés, egy bizonyos kölcsönösség van, mert a szubjektum, az alany, ugyanaz, t. i. a munkás. Bárhol fogom meg a dolgot, ha a munkás megélhetését javítom, a szükségletek kielégítést könnyítem, ez visszahat a fizikai jólétre, a halandóság arányára, a betegedés arányára és ezért azt hiszem, hogy magának a munkásbiztosítási intézménynek és azoknak a feladatoknak, amelyeket maga elé kitűz, érdekében állana az, hogy a munkásbiztosítási rend-