Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 3-4. szám - Törvényjavaslat a munkásbiztosítás reformjáról

112 szer kiépíttessék. A kiépítés alatt azt értem, hogy, amennyiben az nem foglalja magában mindazokat a termelési ágakat, amelyek odatartoznak, azok bevonassanak. A másik az, hogy kiterjeszttessék annyiban, hogy mindaz, ami a biztosítás tárgyát képezi, felkaroltassék. Értem végül azt is, hogy a béke idejére gondoskodás történjék arról, hogy a munkásbiztosítás egész szervezete működjék és — mondom — egyik a másikat kiegészítse. Hiszen a rokkantbiztosítás összefügg a betegség esetére való biztosítással, sőt annak egy része terhére esik a betegsegélyző pénztáraknak. Nem is halasztható el — és nagyon sajnos, hogy a háború előtt nem történt már meg — a rokkantbiztosítás behozatala. A rokkantbiztosítás útján ezek a szociálpolitikai célok igen nagy erőt nyertek volna, hiszen tudjuk, milyen nagy intézményeket létesítenek a német intézetek és nálunk is az egész munkásbiztosítási ügy sokkal erősebb, szélesebb és szervezettebb alapon nyugodnék, ha a rokkant- és az aggkori biztosítás behozatnék. Ennek szervezeti szempontból még az a jelentősége is van, hogy ennek a pénztári vagy munkásbiztositási rendszernek tudvalevőleg egyik baja az volt, hogy az egyik autonóm, a másik meg állami szervezet és itt a súrlódások nem voltak egészen elkerülhetők. Miután a rokkantbiztosítás csak úgy létesíthető, ha az állam is elvállalja a teher egy részét, esetleg a szervezet is át fog alakulni és az autonóm elemeknek helyes igénybevétele mellett egészben véve mégis állami szervezet lesz. Amikor a termelési ágakat említettem, elsősorban a mezőgazdaságra is gondoltam. Tudom, hogy a mezőgazdák kissé fáznak ettől, különösen abból a szempontból, — legalább azt hangoztatják - hogy ezek a városi ipari munkások nagyobbára szocialisták, vagy legalább is sok köztük a szocialista és bizonyos funkciókat is végeznek ott, nem kívánatos tehát, hogy a munkások ezekkel összekerüljenek. Azt hiszem, nagyon könnyen lehet az illetőket megnyugtatni erre vonatkozólag, mert először is azt, hogy milyen nézetek, milyen irányok fejlődnek az emberek nagy tömegében, egyáltalában nem lehet ellenőrzés alá helyezni és tudjuk, hogy a mezőgazdasági munkások körében is nagyon radikális, sőt felforgató irányok is uralkodtak nálunk, amelyek éppen ennek következtében gyökerezhetnek meg, mert ma már bátran mondhatjuk, hogy mentől jobban emelkedik a munkásnép műveltségben, jólétben és erkölcsiségben, ha végső eredményben hódol is bizonyos ideáloknak, — hiszen minden embernek vannak bizonyos ideáljai — ha egy munkásnak van is bizonyos ideálja, hogy egyszer olyan társadalom is keletkezhetnék, amelyben a tulajdonjog, vagy az örökösödési jog másképen rendezkedik, de ennek megvalósítása tekintetében tisztában van azzal, hogy ez nem képezheti tárgyát az aktívabb és a gyakorlati programúinak. Azt hiszem, nem is kell ettől tartani, különösen háború után, hiszen a munkások felvilágosítása, tájékozottsága és viselkedése a háború alatt a tekintetben meglehetős megnyugvást nyújt, úgy hogy tekintettel arra, hogy Magvarországon a mezőgazdaság és az ipar sok helyen és sok viszonylatban nincs olyan mereven elválasztva, mint azokban az államokban, amelyek teljes mértékben ipari állomokká alakultak át, ebből a szempontból nem irtóznám a dolgoktól és miután ma fennáll ez a filantróp, ez az emberbaráti, ez a jótékonysági jelleggel biró rendszer, amely azonban semmi esetre sem kielégítő, hiszen a mezei munkások száma óriási módon emelkedik, tudjuk, hogy azok rengeteg nagy tömegét teszik a népességnek, azt hiszem, a társadalmi béke érdekében arra is kell törekedni, — a keresztülvitel módozatairól most nem szólok — hogy azok is élvezzék a munkásbiztosítás áldását. Ugyanígy szükség lesz — azt hiszem, ezt is a gyakorlati szempontok javalják — a munkanélküliségi biztosítás meghonosítására. Sok mindenféle feltevés, kombináció létezik a munkapiacnak a háború után való alakulására vonatkozólag de azt hiszem, ebben a tekintetben abszolúte lehetetlen egy határozott képet megalkotni. Hiszen oly ellentétek mutatkoznak itt a felfogásban, hogy egyfelől némelyek annak az optimizmusnak hódolnak, hogy óriási nagy lesz a fellendülés a termelés terén, viszont mások éppen az ellenkezőtől félnek. Nem tudjuk tehát, mikép fog alakulni a munkanélküliség a háború után, de az semmi kétséget nem szenved, hogy nagyon lényegesen összefügg ez azzal, hogy a demobilizáció miképen fog történni. A demobilizációval és munkaközvetítéssel kapcsolatosan tehát gondoskodni lehet arról, hogy az a munkanélküliség, amenynyiben bekövetkezhetnék, mégis a minimumra redukáltassék.