Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 3-4. szám - Törvényjavaslat a munkásbiztosítás reformjáról

110 esetleg nincs-e szándékában a panaszbizottságok működését kiterjeszteni. Amint értesültem például, nagyon kívánnák azt, hogy a kereskedelmi alkalmazottak közt előforduló vitás kérdésekben is rendelkezésére álljon egy hasonló szerv. Úgy vagyok tájékoztatva, hogy a panaszbizottság működése a munkások részéről helyeslőleg fogadtatik és a működéssel egészben véve meg vannak elégedve. (Ügy van! Mozgás a baloldalon.) Akár panaszbizottságnak nevezik, akár más néven, mindegy. Angliában munkáskamaráknak nevezik, kétséget nem szenved, hogy a társadalmi béke biztosítása szempontjából feltétlenül szükséges, hogy autoritativ közeg és paritásos, vagy semleges részrehajlatlan, amint az angol mondja, umpire bizottság működjék, amely a mérget a társadalomból a lehetőségig kiküszöbölje és azért azt a kérést intézem ezzel kapcsolatban a miniszter úrhoz, hogy azt is tegye tanulmány tárgyává, vájjon a panaszbizottságnak kiterjesztése szélesebb körre mily feltételek közt volna a jövőben biztosítható. Most áttérek a munkásbiztosítás kérdésére. (Halljuk! Halljuk 1) A munkásbiztosítás, annak keletkezése, meggyökerezése, két körülménynyel függ össze. Összefügg először azzal a körülménynyel, hogy a munka egy változó, esetleg stagnáló, mindenesetre intermittáló jövedelmi forrás. Ezt a jövedelmi forrást megtámadja a betegség, az aggkor, megtámadják a válságok, a krízisek, szóval sok mindenféle megtámadásnak van kitéve. Már most az, aki munkát végez, szinte a társadalomnak végzi, mert a társadalom szempontjából kell nézni; aki munkát végez, mondom, a társadalomnak dolgozik, mert a társadalomnak szüksége van arra az aratóra, arra a gépészre, arra a szabóra és azért a társadalomnak kell hogy oly jövedelmet biztosítson az illetőnek, hogy az nyugodtan folytathassa a munkáját, amíg munkaerővel rendelkezik. Az uzsora, ha a társadalom nem adja meg a jövedelmet a munkásnak, mert ez annyit jelent, hogy nem képes szükségleteit kielégíteni, már pedig ő a társadalmi berendezkedés hatása alatt határozta el magát arra, hogy szabó lesz, vagy gépész; ha tudta volna, hogy nem érheti el szükségleteinek kielégítését, más, kényelmesebb, biztosabb jövedelmi forrást választott volna. A társadalomnak okvetlenül oly berendezkedésről kell gondoskodnia, hogy a munkás a megélhetését megtalálja akkor is. ha beteg, akkor is, ha krizis van, ha rokkant, akkor is, ha aggkorba kerül. Ez tehát elérhető biztosítás útján. Elérhető azon az úton is, hogy a munkásnak megadja azt a jövedelmet, hogy önmagát biztosíthassa betegség, rokkantság, baleset esetére, aggkorára; ez volna a morális dolog, morális etikája a társadalomnak: oly jövedelmet adjon, amely minden felmerülő szükségletre elég. De ha ez nem történik meg, akkor mintegy közvetítő és interimisztikus intézkedésnek kell tekintenünk, ha a társadalom tényleg a terhet magára vállalja. Ugyanis tudjuk, hogy munkás részről, szocialista részről sokszor hallani a panaszt, hogy az állam tulajdonképen nem tesz egyebet, mint azt a terhet, amelyet azelőtt szegényügy terheként viselt, egyszerűen átruházza, vagy legalább jelentékeny részét, a munkásbiztosításra, ez tehát a munkásbiztosítás kiindulási pontja. Ezt nem szabad úgy felfogni, mint ahogy azt régebben felfogták azok, akik a legridegebb individualisztikus állásponton voltak, ahogy az angol teória említette, ez a felfogás elavult és aki ezen az állásponton van, az is elavult felfogásával és rendszerével. Ma már Anglia sincs ezen az állásponton. Anglia is bérhivatalokat állított fel, amint tudjuk, az aggkorbiztosítást, a munkanélküliség esetére való biztosítást meghozta és számos más törvényt hozott a munkásügyre vonatkozólag, tehát a non interventie teóriája csődöt mondott és ha hiányzott valami, a háború meghozta. Már most a magyar társadalom már régebben érezte a munkásbiztosítás szükségét, amint ismeretes, Baross minisztersége idejében történt az első intézkedés, nem mintha egyáltalában nem lett volna, de inkább társadalmi úton állíttattak fel ezek a betegsegélyző egyletek, melyek nagyon ritkán feleltek meg a kor igényeinek, hacsak nem voltak olyan jól szervezve, mint a munkáspénztár, amely igen kiváló intézmény. Az első kisérlet nem volt kielégítő, de bekövetkezett azután sürgetés folytán a munkásbiztosításnak rendezése. Németországban a mostani császárnak a nagyatyja adta ki azt a nevezetes izenetet, hogy az állam köteles a munkások, a gyengék érdekeit felkarolni. Ebből indult ki a német munkásbiztosítás. A munkásbiztosításnak szervezése 1907-ben igen nehéz problémák megoldását tartalmazta. Ezek közé tartozik az is, hogy külön-külön szerveztessenek-e ezek az ágak, vagy pedig egységesen. Az ilyen kérdések megoldásánál én mindig szem előtt tartom