Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 3-4. szám - Törvényjavaslat a munkásbiztosítás reformjáról

109 Egy harmadik jelenség, amely rendkívül érdekes, de munkásokra nézve már kevésbé örvendetes, hogy azoknak az intézkedéseknek megtartását, amelyek évtizedek szociálpolitikai munkájának eredményei voltak és amelyeket a munkásvédelem műszavában lehet összefoglalni, nem lehetett a kellő szigorral venni és ellenőrizni, sőt, fájdalom, attól igen sok esetben mindenütt eltekintettek. így elsősorban Angliában is, ahol azok évtizedek munkájának, éles és heves küzdelmeinek eredményei voltak, kénytelenek voltak azokat a helyes, filantróp, szociális intézkedéseket, amelyek a gyermekmunkára, a női és az éjjeli munkára vonatkozólag tétettek, megszüntetni, illetőleg felfüggeszteni. Azon intézkedések köréből, amelyek a háború alatt történtek, még egykettőt óhajtanék említeni, mielőtt a munkásbiztosítás kérdésére áttérnék. Ilyen elsősorban a munkabérek megállapítása. Nagyon természetes, hogy a nagy drágaság, amelynek különböző okaival itt nem foglalkozom, szükségessé tette, mint természetes következményt, a munkabérek emelését, de ezzel szemben azt is látjuk, hogy egyes vállalkozók nem vezettették magukat helyes szociálpolitikai elvek által, helyes szociálpolitikai érzékben szűkölködtek és így nagy visszásságok következtek be. Örömmel konstatálom, hogy kereskedelemügyi kormányzatunk két, elvi szempontból nagy jelentőségű intézkedésre szánta el magát, amelyek, remélem, ha nem is ebben az alakban, amely természetesen a háborúval függ össze, annak idején a békében is éreztetni fogják hatásukat. Értem t. i. a munkabérekre vonatkozólag kibocsátott 3.870. és 86.023. számú rendeleteket. Ezeknek rendkívül nagy elvi jelentőségük van, amennyiben arra az álláspontra helyezkednek, amelynek érvényesítését alig lehet már hosszú időre kitolni, amelytől a munkabér megállapítása tekintetében eltérni már alig lehet, hogy t. i. bizonyos minimális munkabér állapíttassék meg és hogy általában megállapíttassanak a munkabérfeltételek. Igaz, hogy ez az intézkedés egyelőre csak a hadfelszereléssel összefüggő szűk térre szorítkozik, de éppen azért emelem ki ezt az intézkedést, mert nagyon kívánatos, hogy a további tapasztalatok alapján meggyökerezve és megerősödve útmutatásul szolgáljon abban az irányban, hogy a munkabérpolitika terén sem maradhat az állam teljesen indifferens és teljesen semleges. Igaz, hogy a bérminimum megállapítása elvi szempontból nincs teljesen klarifikálva, mert lehet e rendszernek egyik-másik irányban káros visszahatása, de kétséget nem szenved, hogy a szociálpolitikának álláspontja ma már követeli, hogy biztosítva legyen oly munkabér, amely a munkás teljes szükségleteinek kielégítésére alkalmas, hogy a munkabérek nemcsak a fizikai szükségletek fedezésére legyenek elegendők, de a kulturális szükségletekre is, sőt részben a biztosítási költségek ama részét is fedezzék, amelyet a munkásoknak kell viselniök. Azt a kérdést lehet felvetni, hogy nem fognak-e a későbbi fejlemények oda szorítani, nem fogják-e odaszorítani a közigazgatást, a közgazdasági és szociálpolitikai tevékenységet, hogy bérhivatal útján gondoskodás történjék, elsősorban arról, hogy mindazok az adatok, amelyek szükségesek, hogy helyes bérmegállapítás legyen, a kormánynak és mondjuk, a társadalomnak, az érdeklődőknek, a képviselőháznak is rendelkezésére álljanak. Ez a kérdés roppant nagy fontossággal bir, — lesz alkalmunk ezzel foglalkozni, — az ármegállapítás terén, mert a bér megállapítása is egyik része az ármegállapításnak. Már most az árak megállapításánál mindazok a bajok, amelyek nálunk mutatkoznak a maximálás következtében részben eliminálhatók akkor, ha a kormány és a társadalom teljesen tájékoztatva van minden tényező iránt, amelytől a munkabér magassága függ. Amíg a tényezőket nem ismerjük, amelyek az ár megállapítására befolyást gyakorolnak, addig az egész maximálás tulajdonképen kapkodás, abszolúte nem lehet megmondani, hogy miért nem egy pár koronával alacsonyabb vagy magasabb az ár.. Első feltétel, hogy ismerjük a tárgyat, amelyre nézve intézkedni akarunk. (Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) És e szempontból említem fel a bérhivatalt, mert ennek első feladatául éppen azt látnám, hogy az adatok rendelkezésre álljanak a kormánynak, a társadalomnak, a képviselőknek, amely adatok szükségesek, hogy a meglehetősen homályos anyagtömegben tájékozást nyerjünk. (Helyeslés.) A másik intézkedés, amely munkáspolitikai szempontból fontossággal bir és amelyet röviden említeni vagyok bátor, a panaszbizottság. A panaszbizottságok működésére vonatkozólag nagyon keveset tudunk és azért elsősorban azt a kérést intézném a kereskedelemügyi miniszter úrhoz, hogy legyen szíves minket kissé tájékoztatni, vájjon miként váltak be, milyen eredménynyel dolgoznak és