Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 3-4. szám - Törvényjavaslat a munkásbiztosítás reformjáról

107 arra, hogy a csecsemővédelem, a csecsemőhalálozás elleni küzdelem az anyavédelemnél kezdődik. Minden egyes szülés nemcsak annak a gyermeknek a szempontjából fontos, aki akkor születik, de minden egyes szülés megalapozza — jól vagy rosszul — a következő szüléseket is. (Igaz ! Úgy van ! a baloldalon.) Ha azt kívánjuk, hogy a magyar nők képesek legyenek a nemzetet több egészséges gyermekkel megajándékozni, akkor arról kell gondoskodni, hogy egy szülés ne pusztítsa az ő szervezetüket akként, hogy azontúl egészséges, erőteljes gyermek szülésére képtelenekké vagy kevéssé képesekké váljanak. Ez elemi igazság, amely elől nem lehet elzárkózni. És a nagy csecsemőhalandóságnak egyik oka azok a rendkívüli kezdetleges, rendkívüli kedvezőtlen, azok előtt, akik a részleteket ismerik, valóban fölháborító körülmények, amelyekben népünk szegényebb rélegei nagy részénél a szülések lefolynak. Ha a humanizmus, az emberszeretet nem visz minket arra, hogy ezeken a bajokon feltétlenül segítsünk, akkor kell, hogy a nemzet Jentartásának rideg, észszerű számításon alapuló parancsa vigyen minket arra. (Úgy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Az anyasági biztosítás nélkül nem tudjuk az anyáknak nagy tömegét abba a helyzetbe hozni, hogy a szülések a lehető legkedvezőbb körülmények közt történjenek s ha a szülések nem történnek kedvező körülmények közt, akkor a további népszaporodásnak útját állják és akkor nem kapjuk azt a népességi egészséges, erőteljes fölösleget, amelyre szükségünk van, hogy a háború által népünkön ejtett sebeket kiheverjük. E napokban lesz szerencsém a t. háznak átadni annak a szövetségnek, melynek élén állok, a Stefánia-szövetségnek kérvényét, (Éljenzés a baloldalon.) az anyasági biztosítás tekintetében. Gondoskodni fogok arról, hogy e kérvény, melyet egyik legkiválóbb szakemberünk készített és ruházott fel gazdagon adatokkal, minden képviselőtársam kezébe jusson. Én arra kérem t. képviselőtársaimat, legyenek szívesek azt elolvasni, megfontolás tárgyává tenni és eltelni az abban vázolt helyzettel. Járuljanak hozzá, hogy teremtsük meg azt a közvéleményt, melyre szükség van e téren, mely minden tényezőtől, kormánytól, törvényhozástól és társadalomtól megköveteli, hogy a maga keretében teljesítse kötelességét, hogy e feladatot olyannak fogja fel, amely semmi feltételhez nem köthető, amelyet mindenáron meg kell oldani. Mert ismétlem, nemzetünk jövője épp úgy függ e feladat helyes megoldásától, mint a harctéri helyzet kedvező alakulásától. Ezeket a t. ház figyelmébe ajánlva, vissza kell térnem arra, hogy a bevezetőleg elmondott hiányosságok miatt magához a törvényjavaslathoz nem járulhatok hozzá. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbaloldalon.) Földes I5éla: T. ház ! A népességi politikának azon részletkérdése, amelylyel gróf Apponyi Albert t. barátom behatóan és lelkesedéssel foglalkozott, olyan természetű,, hogy azt hiszem, e vitában lehetetlen e kérdés további tárgyalását mellőzni. Én is bátor leszek megjegyzéseim során e kérdéssel foglalkozni, de már most is fel szeretném használni azt a hangulatot, melyet e beszéd a képviselőház minden egyes lagjában keltett, arra, hogy mintegy buzdításképen elmondjam azt, ami a népességi politika tekintetében a német birodalmi tanács részéről történt. (Halljuk ! Halljuk !) Mindenkinek, aki a magyar nemzet jövőjével foglalkozik, tisztában kell lennie azzal, hogy a népességi szaporodás és a népesség fizikai jólétének emelése elsőrangú kérdés. Minden eredmény, amelyet elérünk a közigazgatás bármely részében, 50%-ot veszít értékében, ha a népesség állományát nem tudjuk kiegészíteni és oly fizikai, erkölcsi, szellemi és gazdasági helyzetbe juttatni, hogy képes legyen kifejteni azt az erőt, amelyre a magyar nemzetnek további haladásához szüksége van. Ezt érezték minden államban mindazok az államférfiak, akik a politikai kérdésekkel komolyan foglalkoznak. A német birodalmi tanács e^kérdések tárgyalására bizottságot küldött ki. A bizottságok ugyan néha csak arra valók, hogy a kérdéseket eltemessék, de a német birodalmi tanács működése mindenkit, aki azt ismeri, megnyugtathat aziránt, hogy e bizottság komolyan fogja Venni feladatát. Ez a, gondolom, 22—24 tagú bizottság már dolgozott is. E munkálkodásnak egyelőre az volt az eredménye, hogy pontos statisztikai felvétel elrendelését mondották ki, de különösen azt a kérdést karolták fel, amely tegnap itt is érintetett : a nemi betegségek terjedésének megakadályozását. E betegségek visszahatása a népesség egészségére a legnagyobb veszedelem, amely a háború befejezése után fenyeget. Ezért a bizottság egy igen radikális lépésre határozta el magát. Tudjuk, hogy az állam bizonyos esetekben, ahol fontos államérdekek forognak fenn, oly ügyekben is büntetőjogi szankciót mondhat ki, melyek az-