Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 3-4. szám - Törvényjavaslat a munkásbiztosítás reformjáról

106 is oldatik meg, mégis a megoldásra irányuló komoly munka sokat javíthatna a helyzeten. T. képviselőház ! Én meg vagyok győződve, ámbár ezt számadatokkal nem tudom illusztrálni, de a dolog természete azt mondja, hogy ezek a számok, ez a relatív emelkedése a csecsemőhalandóságnak a háború alatt igen,nagy részben a tejkérdés kezelésében történt mulasztásokra vezethető vissza (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) és azután arra is, hogy egyáltatán ebben a kérdésben a háború kezdetén semmiféle erélyes lépés nem történt, értem egyáltalán az'anyaés csecsemőkérdést, hiszen most is a kezdetén vagyunk és mégis relatív javulást látunk 1915-ről 1916-ra, mert míg 1915-ben 26"4°/«-ra emelkedett a csecsemőhalandóság, addig 1916-ban 23%-ra sülyedt le. Szomorú dolog, hogy ezt a 23%-ot mint javulási tünetet kell bemutatnom, de ez a relatív javulás talán annak tulajdonítható, hogy 1915-ről 1916-ra már megindult az anya- és csecsemővédő akció és bár a kezdetén vagyunk, mégis a fővárosban és némely vidéki városban meglehetős tevékenységet fejtett ki és a kormány részéről is e tekintetben az utolsó évben nagyobb tevékenységet tapasztaltunk. Ezek az adatok arra intenek minket, hogy nem lehet sokat késni az anyaés csecsemővédelem terén teendő intézkedésekkel, hanem, hogy azok a legsürgősebb feladatot képezik, amelynek terén addig is, amíg az egész rendszert kiépíthetjük, a tapasztalat által megmutatott, esetről-esetre való és egyes különösen égető jelenségekre szorítkozó orvoslással kell operálnunk. Ezek közül kiemelem különösen éppen a terhes nőknek és a szoptató nőknek nyújtandó segélyek kérdését, azt, amivel Németországban olyan rendkívüli eredményt értek el. Gyökeres segítséget azonban ezen a téren nem tudok elképzelni más irányban, mint az általános kötelező anyasági biztosítás alapján, (Élénk helyeslés a baloldalon.) amelyet meg kell oldani az általános betegség és baleset esetére való biztosítás keretében, amely biztosítás nem maradhat meg abban a szűk körben, ahol az eddigi törvények szerint mozog, hanem népünknek abszolút joga, hogy ennek a szociális biztosításnak jótéteményeiben részesüljenek mindazok, akik a szociális biztosításra rászorulnak, tekintet nélkül arra, hogy ipari vagy gazdasági foglalkozást üznek-e, (Általános helyeslés.) és az ezzel összekötött szociális terheket viselniük kell mindazoknak, akik, hogy a rendes szójárást használjam, a munkaadó osztályhoz tartoznak, akár az ipar és kereskedelem, akár a mezőgazdaság terén működjenek és legyenek ebben a kedvező helyzetben, (nltalános helyeslés.) Tudom, hogy a belügyminiszter úr, mikor ezt a kérdést a mult őszszel szóba hozta, igen meleg rokonszenvvel nyilatkozott az egész ügyről, de hozzátette, hogy olyan nagy dolgot, mint amilyen az általános anyasági biztosítás, azt hiszem, ezt a részletet ragadtuk ki akkor az egész betegség eserére való biztosítás köréből, ilyen nagy terhet, hogy az ország vállalhat-e, azért a kezességet nem veszi magára. T. ház! Hogy a teher mekkora lesz, arról én hozzávetőleges számokat sem mondhatok. Az előadó úr tegnapi beszédéből azonban kivehető, hogy a biztosítási díjak megfelelő megállapításával ezt a terhet csökkenteni lehet, anélkül hogy a biztosítottakra számbavehető, nehezen elviselhető terhet rónánk. De akármint legyen, ez nem tartozik azokhoz a kérdésekhez, amelyeknél gondolkozni lehet afölött, hogy megoldhatók-e vagy sem. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Ha ma, a háború ?latt valamely döntő természetű hadművelet megújításáról van szó, akkor a pénzügyminiszter úr és a kormány nem fog előállhatni azzal, hogy nincs pénz azoknak az új ágyúknak az elkészítésére, amelyek szükségesek, mert mikor a nemzet oda jutott, oda van szorítva, hogy saját fenmaradásáért élet-halálharcot kell folytatnia, akkor ennek az élet-halálharcnak szükséges eszközeit elő kell teremteni. Nos hát, mélyen tisztelt t. képviselőház, merem kimondani, hogy abban a harctereken vívott élet-halálharcban hiába védekezünk sikeresen, hiába győzünk, ha elveszítjük azt a csatát, amely a népesedési mozgalom^ terén folytattatik. (Igaz ! Úgy van ! a baloldalon.) Hiába győzünk, ha a többi versenyző államokkal lépést tartó gyorsaságban nem tudjuk rekonstruálni nemzetünknek azt a megtámadott népességi tőkéjét, ha annak hézagait betölteni nem tudjuk. E tekintetben az abszolút szükséges intézkedéseket megtenni éppen olyan kételyt nem engedő kategorikus imperatívusza a nemzeti lét követelményének, mint amilyen kategorikus imperatívusz volna egy, mondjuk, a harctéren készülő döntő hadműveletekhez szükséges pénzügyi eszközök előállítása. Pedig, t. ház, nem tudjuk a kérdést megoldani az anyasági biztosításnak az egész vonalon való kötelező szervezése nélkül, nem tudjuk megoldani, mert mindig vissza kell térnem