Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 3-4. szám - Törvényjavaslat a munkásbiztosítás reformjáról

Munkásügyi Szemle 105 seggel szemben a háború kitörése óta fokozottan a németországi összes tényezők folytattak, a Reichs-Wöchnerinnen-Hilfe és hasonló intézkedések útján, amelyeket fokozott mértékben léptettek életbe, amelyekről részben Szterényi t. barátom is tegnapi beszédében beszámolt. Ezt a háborús jelenséget tehát nem lehet a háborúnak mint általános kalamitásnak kontójára könyvelni, hanem ez egyenesen a mi mulasztásunknak tudható be. (Úgy van! balfelől.) E számok analizálása természetesen igen nagy nehézséggel jár. Semmi sem nehezebb, mint egy számadat előállásának tulajdonképeni okait kikutatni, különösen olyanénak, amelynél annyi mindenféle körülmény működik közre, mint a csecsemőhalálozás emelkedése vagy apadása. Mégis annyit, azt hiszem, meg lehet nagyjából állapítani, hogy a háborúval együttjárónál is fokozottabb csecsemőhalandósági arányszámnak mik voltak az okai. Azok az okok, amelyek működnek, ha ellenük erélyes küzdelem nem folyik: az orvoshány egyáltalában és ebből folyólag az illetékes kezelés nélkül végbemenő születéseknek nagyobb száma, kevesebb száma azoknak a gyermekeknek, csecsemőknek, akik orvosi kezelésben részesülnek. (Úgy van!) Hát az szintén talán olyan baj, amelyen kiadósan, teljesen segíteni nem lehet. De vannak más dolgok, amelyeken segíteni lehetne. Mert nem vélek tévedni, amidőn a csecsemőhalandóság terén beállott ezen, a szükségesnél sokkal nagyobb emelkedésnek egyik főokát a tejkérdésnek helytelen kezelésében keresem. (Úgy van!) Minden oldalról veszem a panaszokat orvosok és más illetékes körök részéről, hogy azok, akiknek elsősorban kell a tej, kellő mennyiségekhez hozzá nem juthatnak, holott mások, akik táplálékának kellemes és igen egészséges kiegészítése, de kiknek nem feltétlenül szükséges az élet fentartására, a tejnek bőségében vannak. Tudom, hogy a tejkérdésnek helyes megoldása igen nagy nehézségekkel jár. A tejtermelés azon csökkenésével, amely nemcsak a háború első idejében a marha-állománynyal történt helytelen gazdálkodásban és tékozlásban, (Úgy van ! balfelől.) hanem abban is nyert kifejezést, amit mindenki, akinek tejgazdasága van, tud, hogy erőtakarmány hijján minden tejgazdaság tejhozama csökken, .tehát a tejtermelés csekélyebb, mint rendesen. Ez egy okkal több, hogy azzal a lehetőleg gazdaságosan és észszerűen bánjunk és mindenáron biztosítsuk azt, hogy e rendelkezésünkre álló tejmennyiség mindenekelőtt azokhoz jusson el, akiknél az az élet fentartására szükséges. (Úgy van! balfelől.) Már pedig a szoptató anyának szüksége van tejre, mert ha nem jut kellő mennyiséghez, akkor nem tud a gyermeknek sem kellő mennyiségű anyatejet juttatni. A gyermeknek pedig szüksége van erre. Szüksége van az egy éven aluli csecsemőnek — úgy kell óhajtani — csak kivételes esetekben, mert az egy éven aluli csecsemőnek egyetlen helyes és megfelelő tápláléka az anyatej. De az egy éven felüli gyermeknek legalább a második évben is abszolúte szüksége van tejre; semmiféle táplálék azt kellőleg nem pótolhatja: szüksége van azonban, amint mondom, az egy éven alulinak is, azon kivételes esetekben, amelyekben anyatejhez nem tud jutni. Már két éve, hogy felhívtam a kormány figyelmét e körülményre, annak abszolút szükségességére, hogy az előállított tejmennyiségekkel szemben is ugyanaz a rekvizicionális és tejkvóta szerinti eljárás léptettessék életbe, amely egyéb élelmiszerekkel szemben jól, rosszul, de mégis elvileg és a szándék szerint folyamatban van. Figyelmeztetem arra, hogy nem helyes, ha az, aki történetesen tejet produkál és annak környezete épp oly bőségesen, épp oly korlátlanul élvezhessenek tejet és rendelkezhessenek vele, mint rendes időben, (ügy van 1) mikor ez rájuk nézve nem életszükség, holott nélkülözik azok, akikre nézve életszükséget képez. Sajnálattal konstatálom, hogy e téren nem történt semmi. Némely dolog megtörtént, azt elismeréssel kell megállapítanom, amióta a Közélelmezési Hivatal felállíttatott. Végre megtörtént — végre — a városi kávéházi tejfogyasztásnak az a korlátozása, amelyet szintén már előbb hónapokon át sürgettem, amely mindenesetre enyhített a helyzeten, de a tulajdonképeni döntő, a tulajdonképeni életbevágó intézkedés, (Úgy van l balfelől.) t. i. az országban előállított egész tejmennyiségnek rekvirálása és elsősorban ahhoz juttatása, akikre nézve fogyasztása életszükséglet, nem történt. Technikai nehézségekre hivatkoznak. Hát hiszen ez az egész szocialisztikus gazdálkodás, amelyre rá vagyunk utalva, amelyre a társadalom nem volt berendezve, igen nehéz, sok zökkenéssel, sok döcögéssel jár, sokakat kellemetlenül érint, de nem megoldhatatlan és ha egészen precízen nem