Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 3-4. szám - Törvényjavaslat a munkásbiztosítás reformjáról

104 Munkásügyi Szemle 1917. január 26-iki ülés. Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! Rövid felszólalásommal kizárólag azokat a kérdéseket akarom érinteni, amiket már előttem maga az előadó úr említett — és beszédének ez a része valóban hálára kötelezte a képviselőházat, mert nem lehet ezeket a kérdéseket elég gyakran és elég behatón fejtegetni — utána pedig Szterényi József és Dródy Ernő t. képviselőtársam fejtettek ki oly szakszerűen és melegen. Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak ebből a — hogy úgy mondjam — szociálpolitikai részéből én csak egy részletet akarok kiragadni, t. i. az anya- és csecsemővédelemre vonatkozó részt. (Halljuk! Halljuk !) Ezekről is már előbb nevezett t. képviselőtársaim Szterényi József és Dródy Ernő, igen behatóan szólottak; mégis legyen szabad néhány vonással kiegészítenem az általuk festett képet és azokból bizonyos konklúziókat levonnom. Az anya- és a csecsemővédelem kérdése egyáltalán minden körülmények között minden országnak, de különösen egy olyan országnak egyik legégetőbb kérdése, amelyben ezen a téren igen sötét állapotok állanak fenn. Ezeket a mult ősszel elmondott beszédemben behatóan ismertettem. Nem akarok visszatérni, hiszen azon tény, hogy e tekintetben úgy a születési aránynak állandó csökkenése miatt, mint különösen a születési arány csökkenésével lépést nem tartó, illetve annak dacára is stacionáriusán nagyon magasan maradó csecsemőhalálozási százaléka miatt nálunk a helyzet képe kedvezőtlen, ennek a ténynek a megítélésében, gondolom, mindenki egyetért, valamint egyetértés van arra nézve is, hogy ez a kérdés beható kezelést, beható orvoslást igényel. (Úgy van 1) De ezek a bajok fokozódtak a háborús idők folytán, még pedig nemcsak abban az irányban, amelyben azok fokozása a háborúval, hogy úgy mondjam, szükségszerű összefüggésben van, hanem más irányban is. Szükségszérű okozati összefüggésben áll a háborúval a születések számának csökkenése, úgy hogy ezen a jelenségen nem volna miért megijedni, ezt nem lehetne kifogásolni, sőt szomorú erkölcsi jelenség volna, hogyha a háborús viszonyok és a házas, nős férfiak oly nagy részének távolléte nem csökkentené a születési arányszámot. A számok e tekintetben a következők: (Halljuk! Halljuk!) 1914-ben 630.902 gyermek született, ami körülbelül megfelel a normálisnak, ami 630—650 ezer között oszcillál. Ugyanakkor 1914-ben a halálozás, nem a csecsemőhalálozás, de az egész ország lakosságában a halálozás 439.433-at tett ki. Tehát marad 194.969, körülbelül 200.000 plusz. A születések 200 ezerrel haladták túl a halálozások számát. Ez körülbelül a normális szám a mi népesedési mozgalmunkban az utolsó évtizedben. 1915- ben, az első teljesen háborús évben a születések 630 ezerről 423 ezerre csökkentek. Mondom, ez magában véve nem csodálatos, nem meglepő és nem is aggasztó jelenség. De ugyanakkor az általános polgári halálozás 461.972 volt, tehát nagyobb, mint az előző évben, mint 1914-ben, úgy hogy már ebben az esztendőben nem volt születési feleslegünk, hanem már minusz 36 ezerrel záródott le a népesedési mozgalom. 1916- ban a születések száma — ez csak hozzávetőleges szám, hiszen a kezemben nincsenek az adatok, hanem a statisztikai hivatalnak előzetes kimutatásai szerint körülbelül 290.900-re csökkent, a polgári halálozás pedig — tehát nem a harctéren elesettek száma —- 360,000 volt. Itt tehát már 70.000 mínuszt eredményezett ennek az esztendőnek népesedési mozgalma. Amire azonban külünösen fel akarom hivni a t. ház figyelmét, ez az, hogy a csecsemőhalálozási százalék 1914-ben 19"7 volt, — ez is körülbelül megfelel annak a stagnáló 20°/» körül ingadozó arányszámnak, amely, sajnos, hazánkban létezik - 1915-ben 26'4%-ra emelkedett, 1916-ban némi javulás volt: 23% volt, ami még mindig' magasabb, mint a rendes, önmagában is már nagyon magas arányszám. Itt tehát azzal a jelenséggel találkozunk, hogy a háború alatt a születési arányszámnak csökkenésével a csecsemőhalálozási arányszámnak emelkedése jár együtt. Ez az, ami nem szükséges, aminek nem kellett volna bekövetkezni. Németországban ez nem következett be. Németországban ellenkezőleg, a német birodalmi kormány és az egyes német államok kormányai által mindjárt a háború kezdetétől fogva e tekintetben tett igen életbevágó intézkedések folytán eléretett az, hogy a csecsemőhalálozási arányszám a háború alatt csökkent; a német számok nincsenek most kezemnél, de láttam; megállapíthatom, mint kétségtelen tényt, hogy a születési arányszám természetesen Németországban is alábbszállott. Ez az eredménye annak a rendszeres küzelemnek, amelyet e jelen-