Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 3-4. szám - Törvényjavaslat a munkásbiztosítás reformjáról

98 Munkásügyi Szemle úgyszintén 10 márkáig terjedő hozzájárulást a bába- és orvosi költségekhez; végül a szoptatás tartamára a lebetegedéstől számított 12-ik hét lejártáig napi fél márkát. Alapos kilátás van arra, mondja a közlemény, hogy ez a birodalmi gyermekágyi segély, melyet a birodalmi kincstár a munkásbiztosító pénztárnak íizet, illetve megtérít, valamely alakban a háború után is fenn fog maradni. Méltóztatik tehát látni, hogy 12 hétre ad a Németbirodalom szoptatási segélyt. Még messzebbre megy Ausztria egy csak a minap kelt, legeslegfrissebb kiadású rendeletben, abban, amelyet 1917. január 4-ikén bocsátottak ott ki s amely 9. §-ának 5. pontjában 26 heti szoptatási segély megadását teszi lehetővé. Méltóztassanak megengedni, hogy ugyancsak ebből az osztrák császári rendeletből idézzem azt az igen humánus részt, amely az I. fejezetben foglaltatik. Azt mondja ez (Olvassa): »Wöchnerinnen dürfen erst nach Verlauf von sechs Wochen nach ihrer Niederkunft zu regelmassigen gewerblichen Descháftigungen verwendet werden.« Tehát ez egyenesen eltiltja azt, hogy azok, akik gyermekágyban feküdtek, hat hétnél előbb munkába álljanak és megváltoztatja az ipartörvény vonatkozó rendelkezését. Németország és Ausztria ilyen példákkal lebeg szemünk előtt. De hogy ez a kérdés mennyire kimeríthetetlen, és hogy ez minálunk is képezte már gondoskodás tárgyát, arra nézve méltóztassanak megengedni, hogy egy igen érdekes adatot idézzek. A Szterényi-féle ipartörvénytervezet a 429. §-ában ezeket mondja (Olvassa): »01yan nőalkalmazottaknak, akik saját csecsemőjüket szoptatják, naponként a munkaidő tartama alatt összesen egy órai idő engedélyezendő arra, hogy csecsemőjüket elláthassák s e célból a jelzett időre a telepről el is távozhassanak.* Ez szól tehát azokról a munkásnőkről, akik dolgoznak ; meg kívánja adni számukra annak lehetőségét, hogy dacára annak, hogy dolgoznak, mégis táplálhassák és szoptathassák gyermeküket. (Tovább olvassa): ^Amennyiben a nőalkalmazott gyermekét a telepen kívánja szoptatni, a munkaadó e célra megfelelő, hideg időjárás esetén fűtött helyiséget tartozik kijelölni, ahol a csecsemő a munkaidő alatt is tartózkodhatik. A nőalkalmazott ezen szakaszban biztosított jogával, mely őt csecsemőjének betöltött hét hónapos koráig illeti meg, semmi irányban nem korlátozható. Köteles azonban a munkába állás alkalmával, illetőleg a gyermek születése után a szoptatásra választott időt a munkaadónak bejelenteni. A szoptatásra ezen szakasz alapján engedélyezett időre eső bér a munkabérből nem vonható le.< Mint méltóztatnak látni, ez nagyon helyes, nagyon humánus rendelkezés. Ez lehetővé teszi azt, hogy az anya a hatheti kiméleti időn túl a munkahelyen is végezhesse anyai feladatát. Én azt hiszem, semmi akadálya nincs annak, hogy ezt az igen t. miniszter úr elrendelje és mindazoknak a munkaadóknak, akik ma nagy kereseteket tesznek zsebre, akiknek ez a háború^nagy konjunktúrát jelent, örömmel kellene megragadniok az alkalmat, hogy a derék dolgozó nők számára biztosítsák, hogy emberi és anyai kötelességüket teljesíthessék. (Igaz ! Ugy van! balfelől.) Az anya- és csecsemővédelem terén, mint látjuk, igen sok feladata van a munkásbiztosításnak. Meg kell említenem, hogy a munkásbiztosító pénztárak Budapesten érintkezésbe léphetnek a Stefánia-szövetséggel, amely valóbanfmintaszerűen végzi feladatát. Ebben az egyesületben nem szavalnak, hanem cselekszenek. A védő nők felkeresik az anyákat, egyénenkint kezelik ezeket az eseteket és egyénenkint igyekeznek e nehéz problémákat megoldani. Tauffer tanár mondta egyik előadásában, hogy mikor ezek a védőnők behozzák a maguk jelentéseit, a sok sablonos eset között nem hiányoznak a szivetrázó, a lélekemelő esetek. Amikor ilyen, minta társadalmi egyesület áll ennek az ügynek szolgálatában, amely a legnagyobb elismerésre méltó módon teljesíti vállalt társadalmi kötelezettségét, akkor meg van adva rá a mód és alkalom, hogy a munkásbiztosítási intézménynyel kooperálva megtörténhessék mindaz a sok szép, jó és nemes dolog, ami ezen a téren feltétlenül kívánatos. Méltóztassanak most már megengedni, hogy rátérjek a munkásbiztosítás intézményének egy másik nagy feladatára, amely már a háború előtt, de főleg a háború alatt jelentkezett. Nem más ez, mint az úgynevezett népbetegségek elleni küzdelem. A tuberkulózis és a venereás betegségek elleni küzdelem már most is a legnagyobb mértékben kell, hogy foglalkoztassa — és tényleg foglalkoztatja