Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 3-4. szám - Törvényjavaslat a munkásbiztosítás reformjáról

88 Munkásügyi Szemle Az a törvénv, amelyen a mostani javaslat rendeleti úton bizonyos módosításokat, kiegészítéseket kíván tenni, alapjában úgy van felépítve, hogy abból mindenrendű politika, különösen a pártpolitika, kizárva legyen. Ezért is épült fel legfőbb szervezetében a bírói függetlenségnek attribútumával. A törvény a maga hatásának megítélésében nem részesült sem jó, sem rossz oldalai tekintetében abban az elfogulatlanságban, melyet az ügy maga megérdemelt volna. Innen van, hogy valahányszor nálunk munkásbiztosításról szó volt, egy súlyosan beteg intézményről beszéltek, sőt kormányszékből is, nem a jelenlegi kormányt értem, úgy pertraktáltatott az ügy, mintha a magyar munkásbiztosítás csőd előtt állana. Súlyos nehézségeken és válságokon ment tényleg át fiatal kora dacára a magyar munkásbiztosítás. Hiszen 1907 második felében lépett csak életbe a törvény, tehát elég fiatal még. Súlyos pénzügyi helyzet állott be, leszek bátor ezt röviden megvilágítani. De ma, midőn a kereskedelemügyi miniszter úr kiegészítéseket kíván eszközölni a törvényen, ma a helyzetet úgy találjuk, hogy a magyar munkásbiztosítás pénzügyileg is, mondhatnám, teljesen konszolidáltnak tekinthető. Az az intézmény, amely még röviddel ezelőtt meglehetős pénzügyi nehézségekkel küzdött, ma betegsegélyezési részében másfélmillió korona befizetett tartaléktőkével rendelkezik, balesetbiztosítási részében pedig a tőkefedezeti részben hatmillió, a felosztó, kirovó részben másfélmillió korona ugyancsak befizetett tartaléktőkével, vagyis majdnem tízmillió korona befizetett tartaléktőkével rendelkezik. Amikor ezt örömmel konstatálom, mint az utóbbi éveknek, különösen az utolsó három évnek kedvező eredményét, legyen szabad rámutatnom arra is, mi okozta a magyar munkásbiztosítás intézményének általam előbb jelzett válságos helyzetét. Okozta elsősorban — miként az előadó úr is számokkal igazolta — az az óriási, szinte példátlanul álló hátralék, amely az egész intézményt pénzügyi működésében megbénította, amely 1914. végén, tehát 8 év alatt 11,151.000 koronára szaporodott fel, egy évi járuléknak, az 1915. évinek 3r33%-ára. Ha ezzel szemben viszont összehasonlítjuk a munkásbiztosítási pénztár 8 évi pénzügyi gazdálkodásának eredményét, arra a feltűnő jelenségre találunk, hogy ennek az óriási intézménynek, amely 28—30 millió korona évi járulék felett rendelkezik összes gazdálkodási hiánya a 8 év alatt nem több, mint 365.443 korona, bele számítva abból az imént említett 11 millió koronából körülbelül 5 millió korona eírást. Vagyis, ha azt az 5 millió koronát, amelyet a 11 millió korona hátralékból, mint elveszett, be nem hajtott pénzt le kellett irni, annak rendje és módja, a törvény előírása szerint behajtották volna, akkor a pénztárnak körülbelül 5 millió korona tartaléktőkéje lett volna a 8 évi gazdálkodás után, nem pedig majdnem 400.000 korona deficitje. Hozzá kell tennem ennél a leirt tételnél, hogy ez éppen körülbelül fele az egész összegnek és minthogy a munkaadók és a munkások 50°/o-os arányban teljesítik a betegsegélyző pénztári biztosításnál a maguk befizetését, ez az 5 millió korona az az összeg, amelyet a munkaadók levontak a szegény munkások béréből fillérek alakjában és nem szolgáltatták be a pénztárba, hanem a maguk céljaira felhasználták. Második súlyos oka a munkásbiztosító pénztár pénzügyi helyzetének, amelyben amint említettem volt, az a vitás kérdés, amely az Állami Munkásbiztosítási Hivatal és az Országos Pénztár között e tekintetben merült fel, vájjon a járulékok hat vagy hét napra fizetendők-e? Itt meg kell jegyeznem tartozó objektivitással, hogy az Állami Munkásbiztosítási Hivatal vezetése és működése minden tekintetben a legnagyobb elismerésre méltó. Egy köteles önzetlenséggel, magasabb szociálpolitikai érzékkel működő hivatal ez, amely minden intézkedésében a bírói pártatlanságot szem előtt tartva, meggyőződését követi. De mint minden emberi intézmény, ez is hibázhat. Hibázott is meggyőződésem szerint ebben a kérdésben az Állami Hivatal, amely 1911-ig vallott felfogását meg is változtatta, mert meggyőződött annak tarthatatlan voltáról, ez az intézkedés azon-