Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 3-4. szám - Törvényjavaslat a munkásbiztosítás reformjáról

Munkásügyi Szemle ban, amely a hét nap helyett csak hat napi fizetést engedett, a pénztáraknak ezen időszakban, 1907 második felétől 1911 ig, 16"3 millió koronával csökkentette a jövedelmét. A félreértés az Állami Munkásbiztosítási Hivatal szempontjából is talán indokolható volt, törvénymagyarázat kérdéséből eredt, amennyiben a törvény a szolgáltatmányoknál napokról, a járulékoknál pedig hétről beszél. Innen ered a differencia, amely differenciára nézve magam, mint annak a törvénynek egyik szerény megalkotója, vállalom azt a felelősséget, amely ebből a félreértésből származhatott, amely azonban a pénztárakra nézve ezzel a kedvezőtlen pénzügyi helyzettel járt. Egy harmadik tétele a pénzügyi helyzet romlásának abban az időben az a különös jelenség volt, hogy a m. kir. államvasutak betegsegélyző pénztára 1911-ig állandó deficitben volt, 1907-től 1911-ig 640.000 K-val, vagyis az a sajátságos jelenség mutatkozik iít, ahogy az állam legnagyobb szociális intézményének deficitjét a munkaadók és munkások nagy szociális alkotásának kellett fedeznie. Nem az államvasút fedezte ezt a deficitet, hanem ez a munkásbiztosító pénztár öszszességének terhére esett, ami ha nem következik be, szemben az említett nem egészen 400.000 K kezelési hiánynyal, a mérlegben már itt is kezelési többletet eredményezett volna. Ha ez a három súlyos momentum nem jön közbe a pénztár életében, akkor ma azon a másfél millió koronán kívül, amely betegsegélyezési befizetett tartaléktőke gyanánt áll a pénztár tulajdonában, kerek összegben 22 millió korona tőkével rendelkeznék az Országos Pénztár, vagyis pénzügyileg soUkal konszolidálíabb volna, mint amilyen. Egy további oka volt a pénzügyi helyzet romlásának az államnak és a törvényhatóságoknak az a bizonyos szűkkeblüsége, — amely talán szolgálati okokból lehet megokolt, de szociális szempontból semmi esetre sem volt az — hogy a törvény 10. §-ában adott felhatalmazással élve, kivonták a biztosítás köréből az állami, a törvényhatósági és városi alkalmazottakat, akik különben a törvény alá estek volna. Már pedig ezek igen nagy kontingensét teszik a biztosítottaknak. És ha az a biztosítási szervezet akkor, amikor a törvény készült, egy nagy biztosítási körre volt alapítva, amely idők folytán redukálódott, természetes, hogy a kör ilyen szűkítése folytán a pénzügyi szervezete, a pénzügyi felépítése is az egész intézménynek bizonyos roppanásnak lesz kitéve. De, I. ház, nem menthetem fel magát a biztosító pénztárt, az Országos Pénztárt és szerveit sem azon felelősség alól, amely a pénzügyi helyzet megromlásából előállott azáltal, hogy az a törvény intencióit messze meghaladó szolgáltatásokat nyújtott, félremagyarázva a törvény rendelkezéseit és oly szabadelvűén kezelve a szolgáltatásokat, szemben a járulékszolgáltatások konzervatív felfogásával, hogy ebből is szükségképen a pénzügyi helyzet bizonyos megromlásának kellett bekövetkezni. Hogy csak egy tételt említsek fel: a mi magyar törvényünk — egész Európában a legliberálisabb munkásbiztosítási törvény — az egyedüli, amely a családtagok kötelező gyógykezelését törvénybe iktatta. Vargha Gyula államtitkár : Helyes is! Szterényi József: Vargha Gyula államtitkár barátom közbeszól, hogy helyes. Igenis, annak tudatában io voltunk, hogy ebben az országban, ahol a közegészségügy olyan szomorú lábon áll, ahol az egész magyar közegészségügyre, egyetemi klinikákkal, kórházakkal, elmegyógyintézetekkel együtt, az ország nem fordít annyit, amennyit a német rokkantbiztosítás fordít a tuberkulózis elleni küzdelemre magára; oly országban, ahol a halandóság akkora mérveket ölt, mint nálunk a munkásosztály körébjn, igenis tudatosan s kötelességszerűleg kellett megterhelnünk a munkaadót és a munkásokat azzal a teherrel, amely a családtagok kötelező gyógykezeléséből hárul a pénztárra. De amikor ennyire liberális a magyar törvény, akkor nem indokolt az a túlzás, amelybe másfelől a pénztárak estek, mikor a családtagok ezen gyógyítási ellátásán kívül a családtagok kötelező kórházi elhelyezését, szanatóriumba kül-