Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 3-4. szám - Törvényjavaslat a munkásbiztosítás reformjáról

Munkásügyi Szemle S7 feladat: az anyasági és csecsemőbiztosítási kérdés megoldására. (Helyeslés.) Vajha ez az eljárás azután mintául szolgálna ott is, ahol az anyasági biztosítás terén még azok a kezdetleges intézmények sem állanak fenn, amelyeket a munkásbiztosítási törvény nálunk az ipari munkásokra vonatkozólag már megteremtett és amelyeknek kiépítését ezen javaslat alapján remélhetjük. Legyen az, amit az anyasági és csecsemőbiztosítási kérdés tekintetében ezen javaslat alapján a kormány tenni fog, ne betetőzése szociális biztosítási politikánknak, hanem legalább is ebben az egy kérdésben kiinduló pontja egy új, az anyasági és csecsemőbiztosítást a maga egészében felölelő rendelkezésnek. (Helyeslés.) A javaslatot elfogadásra ajánlom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) 1917. január 25. Szterényi József: T. ház! Nem fogok az 1. §. rendelkezéséhez hozzászólni, nem fogom azt a tárgykört érinteni, melyet tisztelt barátaim oly részletesen és meggyőzően kifejtettek, hanem kizárólagosan a törvényjavaslat 2. és 3. §-ának rendelkezéseivel és ezekkel kapcsolatosan a munkásbiztosítás kérdéséve kívánok foglalkozni. Előre is kérem a t. ház szíves elnézését mostani hangom gyarló voltáért. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A háborús törvényalkotásnak azt a rendszerét, mely a felhatalmazásoknak oly nagy mértékben való igénybevételéből áll, mint ahogy azt tapaszaljuk, meg tudom érteni, méltányolni is tudom, meri az a szükségszerű helyzett folyománya, amennyiben a háború különféle viszonyokat teremt és ezeket a viszonyokat ismét módosítja, így tehát konkretizált, szakaszokba szedett, leszögezett intézkedésekkel a legtöbb esetben nem lehet operálni. A kormány tehát kénytelen többé-kevésbé felhatalmazásokat venni igénybe. (Igaz! Ugy van! balfelől.) De mikor ezt készséggel koncedálom, ugyancsak a mi háborús törvényalkotásunknak egy ezzel szemben fennálló súlyos, hogy úgy fejezzem ki magamat, a törvényhozás iránti tiszteletből kifogás alá eső gyakorlatot kell bírálat tárgyává tennem. Miként ebben a javaslatban is látjuk, a törvényjavaslat indokolása nem tájékoztatja a törvényhozást a kormánynak még csak leghalványabb szándékairól sem arra nézve, hogy a kormány eme bizalmon alapuló felhatalmazásokat milyen körben kívánja érvényesíteni, mik azok a viszonyok, amelyek ilyen általános felhatalmazás kérésére utalják és mik a szándékai a felhatalmazás érvényesítése tekintetében ? így vagyunk ezen javaslat 2. és 3. §-ának rendelkezéseivel is. Ami a szakaszokban foglaltatik, az helyes, célszerű és szükséges. (Igaz! Ugy van!) De egyáltalán nem tudtam sem a törvényjavaslat indokolásából, sem a bizottság jelentéséből tájékozást nyerni arra nézve, hogy ezt a felhatalmazást mily irányban mily mértékben és mire kívánja a kormány igénybe venni; egyedül az előadó úrnak igazán szakszerű és a kérdést megvilágító beszéde volt az, mely némi tájékozást nyújtott arra, mi az, amit a javaslat intendál, és minthogy az előadó kifejezője a kormány terveinek az előadói székben, így a magam felszólalásában is az előadó úr eszmemenetét kívánom e tekintetben követni. Ez az első eset, t. ház, mióta a mostani t. többség uralma a képviselőházban érvényre jutott, hogy a munkásbiztosítási kérdést úgy a kormány-előterjesztés, mint a bizottsági jelentés és hozzáteszem, az előadói előterjesztés is objektíve tárgyalja. Mindeddig valahányszor itt a házban munkásbiztosítási kérdéssel foglalkoztunk, politikai melléktekintetek és pártszempontok játszottak közbe. Megelégedéssel konstatálom, hogy ennél a javaslatnál ez végre hiányzik. (Igaz! Ugy van!) A munkásbiztositási kérdés meg is érdemli azt, hogy kiküszöböljünk abból minden pártszempontot (Helyeslés) és azt a nagy szociális problémát, melyet a munkásbiztosítás világszerte képez, a magasabb szempontból ítéljük meg, a maga szociális jelentőségéből és szociális kihatásából.