Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 3-4. szám - Törvényjavaslat a munkásbiztosítás reformjáról

86 hogy erre a kellő fedezet meglegyen. Erre vonatkozik a 2. §-nak a bizottság indítványára félvett az a további intézkedése, amely szerint a kormány a járulékszázaléknak az 1907 : XIX. t.-c. keretén belül való megváltoztatására is felhatalmazást nyer. Ha vizsgáljuk, hogy ez a járulékemelés mennyiben szükséges a munkásbiztosítási segélyek emeléséből és az anyasági és csecsemőbiztosítás megvalósításából eredő terheknek fedezésére, akkor e tekintetben a következő adatokat találjuk. E részben azt a számítást közöltem, amelyet az Országos Pénztárnak érdemdús elnöke, Lukács József állított össze. A terhek, amelyek előállanak, körülbelül a következők: a 20 százalékos táppénzemelés körülbelül 2 millió koronát kitevő többköltséget fog okozni. A gyermekágyi segély 20 százalékos emelésére 230.000 koronára lesz szükség. A segély felemelése 50 százalékról 75 százalékra 115.000 korona többköltséget okoz. A gyermekágyi segélynek hat hétről nyolc hétre való kiterjesztése, amely feltétlenül kívánatos, 75.000 korona költséget okoz. A szoptatási segély, amelyet további hat hétre nyújtanának a betegsegélyző pénztárak a gyermekágyi segélyeknek megszüntetése után, 345.000 koronára tehető. Ha a gyermekágyi segélyt a biztosítottak hozzátartozóira is ki akarjuk terjeszteni, ez 1,800.000 korona többköltséget okozna. Végül a temetkezési segély felemelése 275.000 korona többköltséget tenne szükségessé. Az összes szükséglet tehát, amely a segélyeknek felemeléséből és az anyasági biztosítás megvalósításából ered, 4"8 millió koronára rúgna. Erre rendelkezésre állana fedezetül — 28 millió járulékbevételt alapul véve — a járulékok félszázalékos felemelése esetében 4 és fél millió, egyszázalékos emelés esetében pedig 9 millió korona. Egyedül a 20 százalékos táppénzemelés tehát már egy félszázalékos járulékemeléssel is teljesen fedezve volna, az anyasági és csecsemőbiztosításnak a kivánt mértékben való megvalósítása azonban ezen túlmenő költségeket is okoz, különösen ha tekintetbe vesszük azt, hogy a háború után még új terhek is fognak a pénztárakra hárulni. Ennek következtében a dolog körülbelül úgy áll, hogy rendelkezésre áll fedezetül elsősorban a járulékoknak félszázalékos felemelése. Másodszor nézetem szerint bizonyos megtakarításokra kellene törekedni a pénztáron belül. Itt talán kombinációba jöhet az u. n. szívességi bejelentések korlátozása és egy háromnapos karenciának megvalósítása is, amely abban állana, hogy a munkás csak akkor kapna segélyt, ha betegsége több, mint három napig tart. Csak ha e megtakarítások révén nem lehetne a költségeket fedezni, csak akkor kellene nézetem szerint kombinációba venni a járuléknak még egy további félszázalékkal való felemelését, amivel azután az 1907 : XIX. t.-c. által megengedett járulék ki volna merítve. Ezek azok az intézkedések, amelyek a 2. §-ban a munkásbiztosításra vonatkozólag a kormány részéről indítványoztatnak. En úgy hiszem, mindenki örömmel üdvözölheti azt, hogy ezekkel a felhatalmazásokkal megnyílik az út a munkásbiztosítási intézmény terén észlelt bajoknak lehető tág mederben való szanálására. Az a kérdés vitás ugyan, hogy a törvény intézkedéseinek gyökeres megváltoztatása nélkül mennyiben lesz lehetséges mindazokat a bajokat szanálni, amelyeket a múltban a pénztári intézmény terén' észlelhettünk. Én ebben a kérdésben, amikor néhány évvel ezelőtt alkalmam volt itt véleményt mondani, azon a nézeten voltam, hogy a törvénynek bizonyos organikus megváltoztatása is feltétlenül szükséges lesz. Most azonban, mikor a háború alatt ilyen organikus reformra gondolni sem lehet, magától értetődőleg a legnagyobb örömmel látom, ha legalább a mai törvény alapján a kormány megkapja mindazt a felhatalmazást, amely az állapotok megreformálására szükséges és bizonyára senki nálam nem fog jobban örvendeni annak, ha ezek az intézkedések feleslegessé fogják tenni a törvénynek elvi, organikus reformját. Bizonyos az is, hogy mindenki örömmel fogja fogadni azt, hogy itt ezen javaslat alapján munkások és munkaadók összefognak egy szorosan véve állami