Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 3-4. szám - Törvényhozásunk és a munkásbiztosítás

74 Ausztriában ujabban elrendelt és folyó évi április hóban életbelépendő és másfelől a mi táppénzsegélyünknek 60°/o-ra emelése esetén nálunk várható segélyezést tünteti fel. Magyar- . . , ország Ausztria K K I. napibérosztályba sorozott napibérek . . . Írig 1'25-ig II. > » > . . . 1—2 T25—1-75 III. > » > . . . 2-3 175—2-25 IV. » » > 3—4 2-25—275 V. » » > . . . 4—5 275—3*25 VI. » > k . . . 5—6 3-25—3-75 VII. > » » ... 6 7 3-75-4-50 VIII. » » * . . . 7-en felül 4-50—5-50 IX. > » > . . . — 5-50-6-50 X. » > > . . . — 6-50-7-50 XI. » > » . . . — 7-50-en felül K K I. napibérosztályban táppénz —'60 —'60 II. » » —-90 —-90 III. » > 150 120 IV. > > — 2-10 1-50 V. > » 270 1-80 VI. » » 3 30 2-10 VII. » > 3-90 2-50 VIII. » * 4-50 3 — IX. » » 3-60 X. » » — 4;20 XI. » > — 5 — Meg kell azonban jegyezni, hogy jelenlegi napibérosztályozásunk érvényben hagyása esetén is elég jelentékeny belső eltolódásra kell elkészülnünk. A bérhatár elejtése folytán ugyanis elesnek azok az indokok, amelyek az 1907. évi XIX. t.-c. 11. §-ának megalkotásánál irányadók voltak arra nézve, hogy a munkásosztályhoz tartozók biztosítási kötelezettségének és napibérosztályának megállapítása körül a munkakeresmény egyes részei között készpénzbeli és egyébkénti jellegük szerint megkülönböztetés tétessék. A munkásosztály tagjai átlagos napibérének és így napibérosztályának megállapításánál tehát jövőben nem a keresmény egyes kiemelt tényezőit, hanem az összes keresményt kell majd figyelembe venni és pedig a nem készpénzbeli járandóságokat az alapszabályokban meghatározandó készpénzegyenértékükben. Szükséges lesz azonban az 1907. évi XIX. t.-c. 11. §-a rendelkezéseit bizonyos módosított alakban fentartani a magánhivatalnokoknál, akik jövőben is csak bérhatár korlátai között kerülnek bele a biztosításba. Ezeknél ugyanis a mellékjáranaóságoknak teljes mértékben számításba vétele esetén kiszorulhatnának a biztosításból olyanok, akik gazdasági helyzetük szerint odavalók, viszont a fizetésnek önkényes és célzatos átminősítésével belejuthatnának olyanok, akik a biztosításra tulajdonképen reáutalva nincsenek. Ezekre nézve tehát az 1907. évi XIX. t.-c. 11. § a rendelkezéseinek egyébkénti érvényben hagyásával csak azt kellene kimondani, hogy biztosítási kötelezettségük és átlagos napibérük megállapításánál mellékjárandóságaik legfeljebb az összkeresmény 25°/o-áig maradnak számításon kívül. Nem is szólva arról, hogy szociális intézkedések eredményeire vonatkozó minden jövőbeli számítás kétes becsű a megszámlálhatlan társadalmi tényezők közrejátszása következtében: a megjelölt terhek jóslatszerű ki-