Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 3-4. szám - Törvényhozásunk és a munkásbiztosítás

Munkásügyi Szemle 75 számítása már az itt jelzett napibérosztálybeli eltolódások folytán is megnehezül. Mindamellett hozzávetőleges képet nyújtanak azok a számítások, amelyek kizárólag az Országos Pénztár adatai alapján — tehát a Ferenc József kereskedelmi kórház magánegyesületi pénztárának adatait figyelmen kívül hagyva — kimutatják, hogy az előrebocsátott segélyezések, úgyszintén általunk javaslatba nem is hozott más segélyezési kombinációk mily megterhelést jelenthetnek.1) Ezek szerint a háborút megelőző legutolsó (1913.) esztendő adatainak figyelembe vételével a javasolt segélyemelés folytán várható új teher kitenne és pedig: 1. A 3—26 heti 60°/o-os táppénz megállapításával .... 2,599.487 K-t, 2. A 8 heti és 75°/ü-os gyermekágyi segély megállapításával 273.104 » 3. A további 6 heti 50°/o-os szoptatási segély létesítésével 271.437 » 4. Családtagok II. napibérosztályú 6 heti és 50°/<J-OS gyermekágyi segélyének bevezetésével 1,965.285 » vagyis összesen . . . 5,109.313 K-t. Jelentékeny tehertöbbletről van tehát szó. Avégett, hogy a javasolt üdvös célok megvalósíthatók legyenek, hogy erre nézve a lelki készség megteremtessék azoknál is, akik az intézménynek nem maguk látják közvetlen hasznát, t. i. a munkaadóknál, — hozzanak áldozatot a biztosítottak is. Olyan áldozatot, amelynek megoszlása folytán egyes vállak azt nem érzik, összességükben pedig mégis nagy mértékben résztvesznek az ő javukat célzó rendszabályok bevezetésében. Nyugodjanak bele a biztosítottak abba, hogy a betegség, illetőleg keresetképtelenség első két napjára rendes segélyként táppénzt ne kapjanak, ami önként érthetőleg nem zárja ki azt, hogy az egyes pénztárak feleslegeikből és külön alapjukból megfelelő intézkedések alapján ne adhatnának segélyt, t. i. úgynevezett túlmenő segélyt a keresetképtelenség első két napjára is. Teljes megnyugvással fogadhatná munkásosztályunk a kínált előnyök fejében ezt a csekély korlátozást. Meg kell szívlelni, hogy a nálunk sokkal fejlettebb német birodalomban nem is a keresetképtelenség 3., hanem csak 4. napjával kezdve jár a táppénz (Reichsversicherungsordnung 182. §.) és túlmenő segélyként az első három napra csak az alapszabályok engedélyezhetnek táppénzt oly betegségeknél, amelyek egy hétnél tovább tartottak vagy halálos kimenetelűek voltak vagy üzemi baleset következtében léptek fel, végül csak hivatali jóváhagyással megállapított egyéb betegségek esetén. (Reichsversicherungsordnung 191. §.) Ausztriában pedig, ahol eddig és pedig mint nálunk is, csak három napot meghaladó betegség esetén, szintén a megbetegedés első napjától kezdve járt a táppénz (1888. évi március 30-iki betegségi biztosítási törvény 6. §.), a már idézett és legközelebb hatályba lépő novella (1917. évi január hó 4. napján kelt császári rendelet I. cikkének 6.- §-a) ugyancsak a betegség harmadik napjával kezdődő időszakra szorítja a táppénzigényt. Nem tételezzük fel, hogy munkásságunk vezető egyéniségei szemet hunyjanak e tények előtt és hisszük, hogy a Javasolt jogfejlesztés fejében és csakis ebben az esetben, az első két napra járó táppénzigény megszüntetése lényeges ellenzésükkel nem találkozik. Viszont némi kedvezményt nyerhetnének a biztosítottak oly rendelkezés megállapításával, amely a gyógykezelést mindenesetre biztosítaná ') E számítások elkészítését az Országos Pénztár szívességének, közzétételük megengedését pedig Sarkadi Ignác igazgató úrnak hálásan köszönöm. Sajnálatomra a számítások alapjául szolgáló összes kimutatásokat technikai akadályok miatt ezúttal nem közölhetem. Szerző