Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 9-10. szám - A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesülete

276 Munkásügyi Szemle bizottsága. A bizottság felhívta a birodalmi kancellárt, hogy állapítsa meg azokata minimális követelményeket, amelyeket a munkásnők védelme terén, a kivételes törvények hatálya alatt is feltétlenül be kell tartani. Szükségesnek tartja a bizottság legalább is: folytonos üzemeknél a 8 órás munkaszakot, más üzemeknél a legfeljebb 10 órai munkaidőt; legalább kéthetenkint teljes vasárnapi munkaszünetet, a gyermekágyasok részére 10 heti pihenőt, amelyből 3 hét a lebetegedés előtti időre eshetik ; különleges védelmi intézkedéseket a robbanó és mérges anyagokkal dolgozók részére. Sürgette a bizottság ezenkívül az otthoni munkáról szóló törvény sürgős végrehajtását, az iparfelügyelet és a balesetbiztosító intézetek felügyeleti munkakörének újból való teljes helyreállítását s az iparfelügyelők szaporítását, nevezetesen női iparfelügyelők alkalmazását. A bérkérdésben a bizottság követeli, hogy az összes közszállítási szerződésekbe vétessék be a tisztességes bér* feltétele s hogy a háború alatt létesített bérszabály- és egyeztető-bizottság a háború utánra is fentartassék. A női munka a németországi vas- és fémiparban. A német vasés fémmunkások szövetsége adatokat gyűjtött — 1916 szept.—októberében — a női munka elterjedéséről. Az adatgyűjtés 207 községre terjed ki. Használható adatok érkeztek be 2.594 üzemből, amely üzemek a háború előtt 63.570, az adatgyűjtés idején pedig 266.630 nőt foglalkoztattak. A nőmunkások száma ezekben tehát 319 százalékkal emelkedett. A jelzett üzemeknek 65 százaléka, a foglalkoztatott munkásnőknek 82 százaléka hadimunkát végzett. A nők rendkívül sokféle munkát végeznek a vas- és fémiparban: 66 különféle foglalkozási ágnál 250 munkanemet állapítottak meg, amelyben nők dolgoznak. Az adatgyűjtésnél a munka súlyosságára vonatkozólag is tettek kérdéseket. A válaszokból megállapítható, hogy a legsúlyosabb munkákat is végeztetik nőkkel. 20--75 fontos lövedékeket kell a gépbe — a földről mellmagasságig — beemelni s ezt a műveletet naponta 75—160-szor kell elvégezni 3 márka napibérért. A munkaidő tartamát az adatgyüjtésban résztvett üzemek 98 8 s a munkásnők 98'1 százalékára vonatkozólag sikerült megállapítani. A megállapítás heti munkaórákban történt, minthogy az üzemek túlnyomó nagy része állandóan üzemben van s a munkások munkaszakonként dolgoznak. Eszerint a hadiüzemeknél heti 48 órát dolgozik a munkásnők 12%-a, 48—51 órát 3'2, 51-54 órát 13*3, 54—57 órát 14'9 57—60 órát 26'8, 66 órán felül 8-6 s különböző munkaidőn át dolgozik 21'2 százalék. A nem hadimunkát készítő üzemekben 48 órás munkahete van a munkásnők 2-4%-ának, 48—51 órát dolgozik 2, 51 — 54 órát 347, 54—57 órát 23"9, 57—60' órát 28*8, 60 órán felül 5*1 s különböző munkaidőn át 3*1 százalék. 97.000 munkásnőnek — akik nem munkaszakonként dolgoznak — a napi munkaidejét is megállapították. Ezek közül 401ü/u-nak a munkaideje napi 12 óra, 21 százaléknak 11 óra, 12 százaléknak ll1/- óra, 51 százaléknak 13 óra és 3'8 százaléknak 10 óra Sok helyen végeznek különórákat s dolgoznak vasárnap is. A bérek tekintetében az akkordrendszer a túlnyomó, úgy a hadi, mint a békés iparban. Időbérben 457, illetve 47*9 százaléka dolgozik. Az akkordbérek mellett csak a legmegerőltetőbb munkával érhetnek el a munkásnők kielégítő kereseteket. Vannak üzemek, ahol akkord-keresetet megkurtítják, ha egy bizonyos százalékot meghalad. Ez a termelésre egyenesen korlátozólag hat. Igyekeztek megállapítani azt is, hogy a nők azonos munkáért olyan bért kapnak-e, mint a férfiak. Ezt azonban nem lehetett kifogástalanul megállapítani mert a nők rendszerint nem azt a mnnkát végzik, amit a férfiak s ott is, ahol férfi-munkaerő pótlására alkalmazták a nőket, rendszerint változtatás történt a technikai berendezésekben s a munka megosztásánál. Nyolcórás munkanap és egyeztető hivatalok Oroszországban. A szentpétervári munkások és katonák tanácsa s az ottani gyárosok egyesületeközött olyan megállapodás jött létre, hogy a munkaidő törvényes szabályozásáig a munkások hétköznapokon 8, szombaton 7 órát dolgoznak. Minden üzemben munkásválasztmányt alakítanak. Ennek feladata a felmerülő viszályokat elintézni. Túlórák elrendelése előtt a választmányt meg kell hallgatni. A munkásválasztmány mellett az egyes üzemekben paritásos egyeztető bizottságok működnek. Ezeken felül van egy központi egyeztető bizottság, amely akkor lép működésbe, ha az üzemre illetékes egyeztető bizottságnak nem sikerül a viszály kiegyenlítése.