Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 9-10. szám - A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesülete

Munkásügyi Szemle 275 MUNKÁS VÉDELEM. MUNKAVISZONY. A magyarországi szakszervezetek működése 1916-ban A magyarországi Szakszervezeti Tanács a »Szakszervezeti Értesítő« májusi számában közzétette a szakszervezetek 1916. évi működéséről szóló jelentését. A jelentés szerint a szakszervezetek taglétszáma 1916. évi december hó 31-én 55.338 volt, vagyis az előző évi taglétszámmal szemben 12 ezer (21"607o) főnyi emelkedés mutatkozik. A taglétszámból 40.691 tag (73-54u/«) esett Budapestre. A nőtagok száma összesen 8.314 (I5'03°ln) volt. A taglétszám emelkedésének több mint a fele a vas- és fémmunkások szervezetére jutott, amelynek taglétszáma 6.42b-tel gyarapodott. Az építőmunkások szervezetének kivételével minden jelentősebb munkásszervezet taglétszáma emelkedett az elmúlt évben. A szakszervezetek bevétele ugyancsak emelkedett, az előző évi 1.256.000 koronáról 1,483,000 koronára. A kiadás összege 1,172.000 korona volt. A szakszervezetek összvagyona az év végén 3,908.000 koronára rúgott. A segélyekre fordított kiadások összege 342.625 koronát tett ki. A háború ideje alatt a szakszervezetek, valamint a szabadszervezetek közel 2 millió korona háborús segélyt fizettek ki tagjaiknak vagy a tagok hozzátartozóinak, amely összegben nem szerepelnek azok a segélyek, amelyeket egyes gyárak és üzemek munkásainak gyűjtéséből fizettek ki, s amelyek összege egyedül a fémipari gyárakban a háború kezdetétől 1916. december 31-ig l1/- millió koronát tett ki. A szakszervezeti munkaközvetítőkben 23.500 munkás keresett alkalmazást, akiknek 81'09%-át el is helyezték. Bérharcokat a szervezetek a háború alatt nem folytathattak s így más eszközökkel iparkodtak tagjaik helyzetén javítani. A háború utáni időkre a szakszervezetek erősen készülnek s számolva a háború után bekövetkezendő munkanélküliséggel, a tagjárulékokat több helyütt felemelték. A berlini municiós munkások sztrájkja. Április 16. és 17-én a berlini hadfelszerelési gyárak mintegy 200.000 munkása beszüntette a munkát. A sztrájk indító oka a kenyéradagok leszállítása volt, közrejátszottak azonban politikai momentumok is. A sztrájkból kifolyólag az élelmezési ügyek helyi és központi vezetői — a berlini főpolgármester és Michaelisz, a porosz élelmezési biztos — tanácskozásokat folytattak a gyárak bizalmiférfiaival, akiknek kötelező Ígéretet tettek, hogy a kenyéradagok leszállításával egyidejűleg feltétlenül gondoskodnak arról, hogy az olcsóbb húst és a felemelt burgonyaadagokat a munkások megkapják. Ha pedig ideiglenesen valamely zavar állna be a hús- és burgonyaszállítás körül, akkor lisztben kapnak többet. ígéretet kaptak a munkások arra is, hogy a tej, tojás és főzelék elegendő mennyiségben való felhozataláról gondoskodás lörténik s hogy a csempészések és árúfelhalmozások ellen erélyes intézkedéseket tesznek. A munkásoknak egy állandó bizottsága fogja a főpolgármesternél az élelmiszerek elosztását ellenőrizni s a porosz élelmezési biztos is állandóan tájékoztatni fogja ezt a bizottságot az élelmezési ügy állásáról. Ezek után április 18-án a legtöbb üzemben újra megkezdték a munkát. A Deutsche Waffen- und Munitionsfabrik üzemét, - amelynek a munkásai tovább is sztrájkoltak — április 21-én katonai kezelésbe vették. A badeni iparfelügyelet az alacsony bérek és a túlórázások ellen. Egy freiburgi szövőgyárban a munkásnők szervezete sikertelenül járt el a 15—20 pfenniges munkabérek felemelése érdekében. Nem járt eredménynyel a főpolgármester közbelépése sem. Erre az iparfelügyelő elrendelte, hogy a gyárban a heti munkaidő nem haladhatja meg a 40 órát, munkát hazavinni nem szabad s túlórázásra mindaddig nem nyerhet a gyár engedélyt, míg legalább 25 százalékos pótlékot nem fizet a túlórákért. Ezenkívül köteles a gyár a munkásnőknek a konfekciós iparra vonatkozó anyagkimélési rendeletben megállapílott pótlékokat fizetni. A nőmunkások kielégítőbb védelme érdekében intézkedéseket kíván a német birodalmi gyűlésnek a népesedési kérdés tárgyalására kiküldött