Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 9-10. szám - A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesülete

274 Munkásügyi Szemle gyermekre 35-25 beteg esett. Még kedvezőbbek a halálozásra vonatkozó számarányok. A szopósüveggel nevelt 589 gyermek közül 151, az anyatejen neveltek közül csak 276 halt me*g. így tehát az anyatejjel táplált gyermekek közül csak 7-58, a szopósüvegen neveltek közül 25'64 százalék halt meg az első életéven belül. Mindez azt igazolja, hogy a csecsemőhalandóság leküzdésére a leghatalmasabb eszköz az anyatej s hogy a szoptatási jutalomnak határozottan nemzetgazdasági jelentősége van. Háború és szifilis. Gaucher tanár a párisi Hospitál Saint-Louis osztályán kezelt nemi betegeiről kimutatást készítve, megállapította, hogy 1914. évi augusztus hó 1-től 1915. év végéig e kórházban 4912 vérbajban szenvedő katonai és polgári beteget kezeltek. Ez a szám a háború előttihez viszonyítva 33"/o-nyi emelkedést mutat. A katonai betegek között minden fegyvernem képviselve van, újabban pedig már a mozgósított fegyvergyári munkások is fellelhetők közöttük. Az összes betegeknek 38°/u-a Párisnak egyazon elővárosában szerezte a fertőzést, de alig van a városnak oly része, ahol fertőzés nem történt volna. A katonai betegek közül igen nagy számmal voltak a házasok. Orvosi engedély és tilalom a házasságkötésnél. A müncheni orvosi egyesület az állam által kinevezendő hites házassági tanácsadói tisztség létesítését kéri. E tisztséget csakis különlegesen képzett és vizsgázott orvos töltheti be, aki a házasulandókat megvizsgálja és a megállapítandó kérdésekre a" választ megadja. Az erről szóló bizonyítványban a házassági tanácsadó minősítse házasságra alkalmatlanoknak a nemi betegeket, az elmebajosokat, az idült mérgezésben — alkoholizmus, morfinizmus, cocainizmus — szenvedőket. A tervezett rendszabályok könnyebb elterjesztése érdekében a nép írásban és szóval felvilágosítandó. A nemi betegek gyógyítása érdekében igen figyelemre méltó intézkedést tett a leipzigi pénztár. Az alapszabályokat ugyanis úgy módosította, hogy a nemibetegségben szenvedő önkéntes tagok a hat heti várakozási időn belül is jogosultak az orvosi segély igénybe vételére. Ezzel szemben a betegekre vonatkozó rendtartásba felvette a pénztár azt a rendelkezést, hogy a nemi betegségben szenvedő tag, vagy segélyre jogosult családtag köteles a pénztár orvosi segítségét igénybe venni s a Tanácsadó megidézésére megjelenni. Mozgófénykép a nemi betegségek elleni küzdelem szolgálatában. A nemi betegségek leküzdésére alakult német egyesület anyagi támogatásával készült a »Legyen világosság* című filmdráma, amely arra hivatott, hogy a nagyközönséget a nemi betegségek veszélyeire figyelmeztesse s felvilágosítsa, mily szükséges az, hogy a nemi betegek megbízható orvoshoz forduljanak kezelés végett. A dráma rövid meséje a következő: Egy ifjú festő mulatozása után kikezd egy pincérnővel. A festő megbetegszik, hirdető orvoshoz fordul, aki arról biztosítja, hogy hamarosan meggyógyítja. A betegség kellemetlen tünetei csakugyan gyorsan megszűnnek s a festő eljegyzi magát a városi tanácsos leányával. Kevéssel ezután bátyjának várószobájában újból találkozik a pincérnővel ; a pincérnő betegsége miatt fordult a festő bátyjához, aki nemi betegségek szakorvosa. E viszontlátás kapcsán a festő elmondja bátyjának, hogy járt a pincérnővel. Az orvos vérvizsgálatot végez, amely pozitív eredménynyel jár. Ar orvos figyelmezteti öcscsét, hogy három év letelte előtt ne nősüljön. A festő nem fogadja meg a tanácsot, megnősül, a házasságból született gyermeken az öröklött betegség tünetei ismerhetők fel, a megfertőzött fiatal asszonynak agyát támadja meg a bántalom és siralmasan elpusztul. A festő lelkiismereti furdalásait szeszes italba fojtja, csapszékekben részegen hentereg s fokról-fokra sülyedve, elzüllik. Beteg gyermeke gyógyintézetbe kerül s ott megfelelő kezeléssel meggyógyul, egészséges, erőteljes hajadonná serdül s unokabátyjának, az orvos fiának felesége lesz. E filmdrámát nem művészeti szempontból, hanem irányánál fogva kell méltányolni s kétségtelen, hogy a levonható tanulságnak igen nagy körben való elterjesztésére alkalmas. A betegsegélyző pénztárak fontolóra vehetnék, vájjon nem volna-e célszerű, ha tagjaikat ily módon is, felvilágosítanák egyes fertőző betegségekről és ártalmakról.