Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 5-6. szám - Az angol szociális biztosítás

Munkásügyi Szemle 151 c) A kártérítés túlkicsiny: csak 50°/()-a a keresetnek, holott Hollandia 70, Svájc 80%-ot ad maximumban. A 300 £ egyszeri kártérítés halál esetnél is elégtelen. d) Az orvosi kezelés elégtelen; nincs elegendő kórház és szanatórium. e) A segélyt késedelmesen fizetik ki. f) Helytelen, hogy a munkásnak követelésével a munkáltatója ellen kell föllépni és nem egy nyilvános hatóságnál jelentkezni. g) Nincs elegendő balesetmegelőzés; szükséges volna a munkáltatónak büntetőjogi üldözése és elitéltetése, ha elmulasztja a kellő védelmi berendezés alkalmazását. A következő lapokon az Évkönyv tanácsokat ad, hogy mit kell tenni annak, aki balesetet szenvedett. Forduljon rögtön a hatósági orvoshoz, értesítse rögtön írásban a munkáltatót; de ne hivatkozzék igényében egyik törvényre sem, mert akkor nehézségeket okozhat magának, ha egy másik törvény alapján akar pörölni; forduljon tanácsért a szakszervezetéhez, vagy a betegsegélyző pénztárának vezetőségéhez; ha ez nincsen helyben: a »szegény emberek ügyvédjéhez«, a legközelebbi y>settlement«-nél (olyan népjóléti iroda-forma) a helyi munkás vagy szocialista szervezethez vagy a paphoz(\). De soha se cselekedjék tanácskérés nélkül. Ha a balesetbiztosítótársaság ügynöke jelentkezik az ügyet elintézni, sohase fogadja el az első ajánlatot: gondolja meg és kérjen tanácsot. Különösen fontos azt eldönteni, hogy vájjon a rendes polgári törvény alapján »Common Law«, vagy a munkáltató felelősségét megállapító »Employers Liability Act«, vagy pedig a munkás kártérítési igényét megállapító Workmen's Compensation Act alapján támasszon-e igényt. Megmagyarázza, hogy milyen esetekben melyik törvényt ke'l választani. Inti a munkást, hogy sohase higyjen a balesetbiztosító társaság orvosának, ha ez azt mondja, hogy keresetképtelensége csak rövid ideig fog tartani, stb. II. Anyasági biztosítás fönnáll 1913 óta; minden férjes vagy hajadon nő, aki gyermeket szül, 30 shillinget kap, ha ő maga nem tagja egy »elismert biztosítópénztárnak*, (»Approved Society«) és kétszer ennyit, 3 £ ha ő vagy a férje pénztári tag. Föltétel: 160 £-nál kisebb évi jövedelem. Nem angol alattvalók kevesebbet kapnak. Hiányosságai: aj Nem terjed ki a kiskereskedők, kismesteremberek, stb.-re. b) A férjetlen nő, aki a legrosszabb helyzetben van, helytelenül kap csak 30 shillinget. c) Nincs gondoskodás kellő orvosi segélyről és ellátásról. III. Betegségi biztosítás- Anglia lakosságából 40 millió lélek él a a 160 £-ra megszabott létminimum alatt. Az orvosi kezelésre szoruló betegek száma 74 és egymillió közt ingadozik. A munkabérveszteség évente 50 millió £. Ennek ellenére 1911-ig semmi egységes betegségesetére való biztosítás nem volt. A legkülönbözőbb szervezetek gondoskodtak a beteg munkásokról. A legnagyobb szereppel az önkormányzattal bíró pénztárak »Triendly societies« bírtak, amelyek a 18. század eleje óta állnak fön. Van vagy 30.000. Van egészen kicsiny, egyetlen gyárra, illetve műhelyre szorítkozó és van olyan óriás, mint a Manchester Unity of Oddfellows több mint •egy millió taggal. A tagdíjak heti 1 d. === 10 fillértől évi 5'20 korona egész évi 4 £ — 50 koronáig változnak. Valamennyi fizet betegség esetén táppénzt, heti 5—20 shillinget (6-24 korona): a tag díjtalanul igénybeveheti a pénztár orvosát. A szakszervezetek taglétszámának körülbelül fele kap táppénzt: körülbelül 2 millió tag; a táppénz heti 5—15 shilling. Néhol vannak külön szakszervezeti orvosok. A kórházak különböző nemei: azonban elégtelen