Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 5-6. szám - Ellátás és életjáradék

146 Munkásügyi Szemle Ellátás és életjáradék. Irta: dr. Lenk Hugó, kir. járásbíró. Az ellátási, illetve életjáradéki szerződésekkel szabályozott életviszonyok önkéntes lekötelezéssel létesülnek ugyan és nem a törvény kényszerítő' rendelkezéséből, mint a rokonok, házastársak, házasságon kívül született gyermek, stb. tartási kötelezettsége. Arra való tekintettel mégis, hogy az önkéntes lekötelezés rendszerint életfentartási alapot jelent és képvisel, azok a jogszabályok, amelyek az önkéntes lekötelezést és ennek jogkövetkezményeit szabályozzák és biztosítják, nem sokkal kisebb szociális fontossággal bírnak, mint azok, amelyek a törvény kényszerítő rendelkezéséből folyó tartást tárgyazzák. Nem csökkentheti ezt a szociális fontosságot az a körülmény sem, hogy a javaslat látszólag csekély terjedelemben, összesen 12 szakaszban, foglalkozik csak az ellátási és élet* járadéki szerződéssel, mert ennek nyilvánvaló oka az, hogy ezek a szerződések az életnek oly sok változatát ölelik fel, hogy a jelzett szerződések e fajait részletezni a törvényhozó feladatát nem is képezheti, hanem általános meghatározás és szabályozás foghat csak helyet. A javaslat tényleg általánosságban intézkedik csak és részletesen egyedül csak azt a faját tárgyalja az -ellátási szerződésnek, amely az életben a leggyakrabban fordul elő: t. i. a kikörményt. Utóbbi ugyanis leggyakrabban fordul elő,, amennyiben az ország népességének túlnyomó részét alkotó földművesosztály szegényebb részének, az egy-két hold földdel és kis belsőséggel, házzal biró, tehát majdnem törpebirtok tulajdonosának, illetve házastársának az elöregedés és elerőtlenedés idejére mintegy aggkori biztosítást vagy nyugdíj jellegét biztosítja, amely ezen rendkívüli fontosságára való tekintettel, a törvényhozó részéről fokozottabb biztosítást, körülbástyázást igényel. E beosztásnak megfelelően a javaslat mindenekelőtt általánosságban határozza meg azt, hogy ha az ellátás mérve a szerződésben részletezetten meghatározva nincsen, úgy a kötelezett a jogosultat az utóbbi szükségleteinek és viszonyainak megfelelő ellátásban tartozik részesíteni s hogy ennek a megfelelő ellátásnak magában kell foglalnia nemcsak a lakást, élelmet és ruházatot, hanem még a betegség esetében való ápolást és gyógyíttatást, sőt a tisztességes eltemetést is. Az általános intézkedések közé tartozik még az is. aminek szabályozása az előző jogállapottal szemben lényeges haladást is jelent, hogy ha az egyik fél hibájából vagy személyi körülményeiben bekövetkezett változásból folyóan a másik félre nézve a viszony folytatása tűrhetetlenné vált, úgy az utóbbi kérheti az ellátás értékének életjáradékra leendő átváltoztatását. Az esetek túlnyomó részében ugyanis az ellátás a feleknek együtt, illetve egy házban lakása mellett történik, a személyes érintkezés pedig az idők folyamán, különösen ha a jogosult várakozás ellenére a reméltnél hosszabb időre veszi igénybe az ellátást, eldurvul, esetleg az ellátás mérve is csökken, de bekövetkezhetik pl. olyan fertőző betegség is, ami szintén kívánatossá teszi, hogy a felek között a személyes érintkezés megszűnjék. Az eddigi jogállapot szerint az ilyen esetekben a szerződéskötelezettség teljesítésére való szorítás volt kérhető, illetve a szerződéstől a másik fél egyoldalúan elállhatott. Az előbbi további személyes súrlódásokra adott alkalmakat, az utóbbinál pedig, mire a szerződés előtt volt állapot hosszadalmas pereskedéssel helyreállt, a jogosult el is pusztulhatott. Mindezt a visszásságot a javaslat jelzett rendelkezése megszünteti, mert a bíróság