Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 5-6. szám - A munkásbiztosító pénztárak teendői az alkoholizmus elleni küzdelemben

145 Tekintve azt, hogy erre az életpályára a nők mintegy predesztinálva látszanak, hogy mindenütt tényleg beváltak, a dolog gyakorlati része nagyobb akadályokba előreláthatólag nem fog ütközni, hiszen a nőket mindig sokkal inkább meglehet nyerni az absztinenciának, mint a férfiakat. Egy további, a prophylaxis szempontjából igen fontos teendője a pénztárnak, megfelelő statisztika készítése. Abból, hogy az alkohol, eltekintve az egyes szervekre való hatásától, a szervezet ellentállóképességét mindennemű betegség iránt gyengíti, az egyes betegségek lefolyását súlyosbítja és hosszabbítja, okvetlenül az következik, hogy egyrészt a morbiditás, az átlagos évi megbetegedés absztinenseknél kisebb, mint mértékletes vagy éppenséggel mértéktelen ivóknál és másrészt a morbiditás okvetlenül nagyobb ama munkásoknál, akik alkoholveszélyes üzemekben dolgoznak. Ezek alatt elsősorban azokat az üzemeket értjük, ahol maga az élvezeti alkohol fogyasztása vagy termelése képezi az üzem központját vagy fősúlyát, ennélfogva az alkalom és a csábítás az alkoholfogyasztásra igen nagy, vagy ahol éppenséggel az alkohol mint a bér kiegészítő része in natura lesz kiszolgáltatva. A munkásbiztosításnak nincsen módjában a fent jelzett üzemekben az alkohol kiszolgáltatását megakadályozni, de ha a statisztika kiderítené, hogy az ilyen üzem biztosítottjai sokkal jobban igénybeveszik a pénztárt, az módját ejthetné, hogy az alkoholveszélyes üzemekben a járulékot kellően emelje. Kiegészítené ezt a statisztikát annak a szembeállítása, hogy mennyit költenek a nem alkoholveszélyes üzemekben a biztosítottak hetenkint átlag szeszes italokra és másrészt mily nagy ugyanezeknél a megbetegedések heti arányszáma. Ha ez kellő eredményre vezet, indokolttá tenné az absztinens biztosítottak számára a magasabb betegsegély kiszolgáltatását. Még fokozottabb mértékben áll ez a balesetbiztosításra. Ennek keresztülvitele az alkoholizmus prophylaxisára óriási hatással volna. A munkásbiztosító pénztáraknak nincs is módjukban, de nem is felelne meg szociálpolitikai állásfoglalásuknak, hogy az alkohol tekintetében közvetlenül prohibitiv rendszabályokat eszközöljenek. De módjukban volna, egyetértésben a munkaadókkal és a szakszervezetekkel, megakadályozni azt, hogy a munkás alkoholizált állapotban munkába lépjen, hogy a munkahelyeken újabb alkoholhoz juthasson és munkaközben újból alkoholt fogyaszthasson. Ennek keresztülvitele volna jelenleg a legfontosabb és legsürgősebb prophylaktikus rendszabály. Hogy ez többi között a balesetelhárítás egyik hathatós módszere is, az kétségbevonhatatlan. Természetes, hogy ebben a tekintetben a kormány a főmunkát egy tollvonással és az állami költségvetés megrázkódtatása nélkül elvégezhetné, amennyiben bevonja az összes munkahelyek kantinjainak italmérési engedélyét, de minden jel arra vall, hogy ez a hajlandóság kormánykörökben még egyelőre hiányzik és ezért a munkásbizlosító pénztárakra kettős kötelesség háramlik: a rendelkezésére álló eszközökkel elérni azt, ami egyáltalában elérhető. Meg kell állapítani, hogy a budapesti kerületi munkásbiztosító pénztár ebből a munkából mindeddig is becsületesen kivette a részét és remélhető, hogy a háború befejeztével ezt fokozott erővel és munkakedvvel folytatni fogja.