Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 1-2. szám - A szocializmus és a szociális biztosítás

tWunkásügui Szemle 23 kétségbe vonni szintén nem lehet. A közvetítés technikája, pályamutatás a fiatalkorúak számára, a kapcsolat a mezőgazdasági és a magánérdekeltségi munkaközvetítőkkel, a hatósági munkaközvetítés kiterjesztése a háztartási cselédekre, a munkapiac mindenkori állása tekintetében tájékoztató statisztika megteremtése: mindezek oly kérdések, amelyeknek jelentősége nemcsak közgazdasági, hanem szociálpolitikai szempontból is vetekszik a paritásos bizottságoknak, sőt talán még a neutralitásnak kérdésével is. Ha megnyugszunk abban, hogy ezekre a fontos kérdésekre is az ügyviteli szabályok nyújtsanak megoldást, — és meg kell itt is állapítanunk, hogy a törvényjavaslat a fejlődésnek úgyszólván minden lehetőségére módot enged, — akkor a figyelmet nem arra kell irányítanunk, hogy miért nem nyilatkozik az említett kérdésekben a törvény, hanem arra, milyen álláspontra helyezkedjenek azok tekintetében az ügyviteli szabályok. A törvényjavaslat, amelylyel itt foglalkoztunk, nem az első kísérlet hazánkban a hatósági ipari munkaközvetítésnek megteremtésére. Az 1908. évben közzétett nagy ipartörvénytervezet szintén ezt akarta, de egészen más alapon. Merész gondolattal, merészebbel, mint amelyen az egy évvel későbben megalkotott brit törvény felépül, rögtön általánossá akarta tenni a hatósági munkaközvetítést: minden várost és minden községet, amelynek tízezernél több lakosa van, kötelezni akart annak ellátására. A közigazgatás oly rendes tárgyává kívánta tenni azt, mint amilyen akár a tűz- vagy a vízrendészet vagy a közegészségügy. Oly hatalmasnak készült az intézmény, hogy megfojtott volna saját érvényesülési területén minden más életet, gyomot és veteményt egyaránt: hiszen a tervezet kihalásra szánt minden magán-, ipari- és egyesületi munkaközvetítést. Nagy volt ez a koncepció ; de egyszerre akarta megvalósítani azt, ami, ha pl. a Németbirodalomban már ma is korszerűnek tűnhetik fel, nálunk még csak ezután következő fejlődés eredményeképen volna elfogadható. Az a törvényjavaslat, amelyet most tárgyalunk, csak kisded mag amahhoz képest, de nemes mag, amelyből kedvező viszonyok közt mihamar dúsan gyümölcsöző terebélyes fa fejlődhetik ki. Csak jó legyen a talaj, amelyben itt nálunk elültetik, csak ne hiányozzanak sohasem a gondoskodó kezek, amelyek növésében támogatják és a változékony időjárás viszontagságaitól megóvják ! A szocializmus és a szociális biztosítás. Irta Eduárd Bernstein, a német birodalmi gyűlés tagja. A szocializmus fogalmát, valamely állapot, valamely tan, vagy valamely mozgalom kifejezőjének tekinthetjük. Az első tekintetben ma általánosságban olyan társadalmi állapot kifejezőjének tartjuk, amelyben az összesség eszközeivel, tágabb méretekben demokratikus alapelvekkel, az összesség céljaira termelünk és amelyben a kezelést és szétosztást is ilyen módon eszközlik. Mint tan foglalata azoknak az alapföltételeknek és alapelveknek, amelyek az ilyen társadalmi állapotnak, valamint azoknak az erőknek, amelyek annak a megvalósítására működnek. Végül, mint mozgalom összfoglalata azoknak a szervezeteknek és egyéneknek, amelyek ezen társadalmi állapot megvalósítását törekvésük különös céljául tűzték ki. Az a kívánság, hogy a közös gazdaságnak, vagy bármiként nevezzük is azt. ilyen állapotát létesítsük, nem a mi korunk különös sajátossága Már a régebbi korszakokban: a fejlődő kapitalizmus korában, a középkorban és az ó-korban is akadtak olyan emberek, akik ideális társadalmak