Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 1-2. szám - Törvényjavaslat az ipari, bányászati és kereskedelmi munkaközvetítés hatósági ellátásáról

20 tartja fenn a jogot a munkaközvetítés szervezetének és ügyvitelének meg­állapítására is. így jár el Ausztriában 1903. évi tartományi törvénye alap­ján Csehország, 1904. évi tartományi törvénye alapján Galicia, továbbá 1906. évi törvénye szerint Norvégia, 1913. évi törvénye szerint Dánia, így van ez Nagybritaniában is, ahol az 1909. évi törvény alapján a munka­közvetítést maga az állam látja el s ahol úgy azokat a helységeket, amelyek­ben állami munkaközvetítő' állíttatik fel, mint a munkaközvetítés ügyviteli szabályait szintén a kormányhatalom állapítja meg. Ezzel szemben az 1907. évi királyi dekrétum szerint Svédország és az 1909. évi szövetségi törvény szerint Svájc nem kényszeríti a városokat, községeket, járásokat a munka­közvetítés hatósági ellátására, ellenben kötelezettséget vállal arra, hogy amennyiben a város, község, járás által felállított munkaközvetítő a tör­vényben (királyi dekrétumban) megállapított feltételeknek megfelel, azt állami pénzből, magában a törvényben megállapított segélyezésben részesíti. Svájc részletesen meg is állapítja törvényében az ügyvitelre mérvadó azo­kat a feltételeket, amelyektől a segélyezést függővé teszi (mindenféle mun­kának közvetítése, ingyenesség, kötelékalkotás egy központtal, jelentés-szol­gáltatási kötelezettség a munkapiacról, munkaviszály esetén e körülmény közlése a munkát keresőkkel, stb.). Svédország ellenben magában a tör­vényben a segélyezés feltétele gyanánt csak azt követeli meg, hogy a köz­vetítő ingyenes legyen, pártatlan elnök alatt paritásos vezetés alatt álljon, egyebekben pedig a kormány által jóváhagyott ügyviteli szabályok szerint működjék. Azt látjuk tehát, hogy a szóbanlevő törvények mindegyike épp­úgy, mint a mi törvényjavaslatunk, tisztán csak kerettörvény, amely aszerint mond többet vagy kevesebbet, amint a munkaközvetítő intézet felállítá­sára és. ügyvitelének megállapítására az autonómiával szemben a kormány­nak több vagy kevesebb jogot enged. Már most, ha kerettörvényről van szó, tartalma helyességének meg­ítélésénél csak az az egy szempont lehet mérvadó, hogy a kellő alap meg­teremtése mellett elég rugalmas-e a szövegezése arra, hogy a jövő célszerű fejlődésének tért engedjen. Ebből a szempontból a mi törvényjavaslatunkra legfölebb csak egy észrevétel merülhet fel: helyes-e az, hogy a közvetítés­nek ellátására saját hatósági területükön túl csak városok kötelezhetők. Kilátásba helyezvén az állam támogatását és számolván a községek teher­bírási képességével is: állami és községi pénzügyi szempontok megokolt­nak tüntethetik fel e korlátozást. Bizonyára megfontolást érdemel az is, hogy, az ismert néhány kivételtől eltekintve, még városaink sem tanúsítot­tak eddig megértést a munkaközvetítés hatósági ellátásához fűződő közér­dek iránt és így annál kevésbé remélhető az községeinknél, már pedig a puszta kényszer a belső hajlandóságot, a célnak és az eszközöknek meg­értését aligha pótolhatja. Másfelől azonban mégis úgy látszik, mintha ez a korlátozás nem állna összhangban a törvényjavaslatnak ama fő jellemvoná­sával, hogy a jövő fejlődést semmi irányban megkötni nem kívánja. Lehet­nek termelési ágak, amelyek nem a város, hanem község körül csoporto­sulnak és amelyek részére különleges szakközvetítő felállítása,ott a hely­színén és így esetleg községben volna indokolt (bányászat!). És utóvégre is az eszményi állapot mégis csak az volna — és reméljük, hogy egyszer még el is jut addig a fejlődés —, hogy minden járásnak meg legyen a maga munkaközvetítője, függetlenül attól, van-e város is abban a járásban. És végül, ha a törvényjavaslat úgyis a kereskedelemügyi és belügyi minisz­terekre bizza annak megállapítását, hogy mely városokat kötelezzenek a munkaközvetítésnek ellátására saját hatósági területükön túl is, módjukban állana elhatározásukat az összes figyelmet érdemlő szempontok mérlege­lésére alapíthatni akkor is, ha község tekintetében kellene e kérdésben dönteni. Nagy jelentősége azonban e kérdésnek, legalább a legközelebbi jövő szempontjából, aligha van.

Next

/
Thumbnails
Contents