Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 1-2. szám - A világháború hatása a jogéletre

Munkásügyi Szemle 13 lesz a mód arra, hogy e szabályokba olyan elvek is felvehetők legyenek, amelyek segítségével a gyengéket meg lehessen az erősek ellen védeni. Hogy azonban ez elveket felveszik-e vagy nem, az attól függ, hogy a gyengének milyen lesz a befolyása a törvényhozásra és kormányzatra. Az nem kérdés, hogy ilyen elvekre szükség van-e, mert ezt az állam érdeke és a gyengék érdeke dönti el. Úgy látszik, hogy ez elvek inkább fognak érvényesülni a demokratikus államokban, mint az arisztokratikusokban. Inkább fognak érvényesülni azokban, ahol a formalizmus kisebb, mint ott, ahol a formalizmus megöli a lényeget. Úgy vagyunk ezzel, mint ahogyan a háborús judikatura a mostani szerződések elbírálásánál. Amíg ugyanis a német judikatura pl. a gazdasági lehetetlenülés álláspontjából ítéli meg a szerződések érvényességét, a szerződésekből folyó károsodást megosztja a két fél közt és ezen az alapon hozza ítéleteit, mert egyik szerződő sem vehette a háborút számításba ; addig nálunk a judikatura az abszolút lehetetlenség álláspontján állDe miután a háború csak kisülése a már létező viszonyoknak, tehát a háború előtt kell a háborúra készülni s így már békében figyelembe kell venni a háború szükségleteit. Ennélfogva tehát a harci képességet védeni a jognak is egyik feladata lesz a jövőben. Ezt öntudatosabban fogja tenni, mint ahogy ma teszi. Ha pedig nem, akkor öntudatosabban fog a háborúval szemben állást foglalni. Bizonyos az, hogy ma, a háború kellő közepén sem tanulták meg a jogászok azt, hogy a törvényeknek nem szabad az élettől olyan idegeneknek lennie, mint amilyenek ma. Az élettől idegen törvénynek az a sorsa, hogy csak akkor nyer alkalmazást, hogyha a felek a bíróságra szorúlnak. Pedig a törvénynek nem az a fő alkalmazási területe, hanem az állandó alkalmazás, az elismerés és a jogéletnek így való szabályozása. Hogyha a törvény és jog csak akkor érvényesül, amikor a bíróság rákényszeríti az emberekre, akkor a,törvényt mindenki ellenségnek érzi, amely nem arra való, hogy rajta segítsen, hanem arra való, hogy neki ártson. Akinek a törvény igazat ad is, az is érzi, hogy ő csak a törvénynek érthetetlen kedvezésénél fogva jutott előnyhöz és ezért a törvénytóT félni fog. A törvény csak akkor teljesíti hivatását, hogyha a törvényt azok, akikre vonatkozik, szeretik. A törvény ezt a szeretetet azzal szerezheti meg és biztosíthatja magának, hogyha kielégíti az emberek igényét és várakozását. Eddig a törvények ezt nem tették, mert távol állottak az emberektől. Meg fogják-e tenni a jövőben, az a nagy kérdés, amelynél nagyobbat ez a világháború nem vetett fel. Ez a jövő problémája, amely körül minden megfordúl. Nem úgy, mint eddig, hogy a jog másodrendű lesz, hanem ellenkezőleg, a legelső sorban előtérben fog állani, mert a magánakarat a köz akaratával szemben háttérbe fog szorulni. A háború utáni élet az állami szabályozottság fokozott állapota lesz s ebben a jognak szerepe természetesen sokkal nagyobb, mint ma. Az állami mindenhatóságból Ízelítőt már kaptunk. Ez fog kifejlődni s ebben a jog új formákat kell, hogy kitaláljon.