Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 1-2. szám - A világháború hatása a jogéletre

12 Munkásügyi Szemle fogadják el azokban az esetekben, amikor ezt valamely erre irányuló rendelet nem mondja ki. A fizetési halasztásokra nézve azért kellett elfogadniok, mert ezt a moratóriumi rendeletek kimondták. A bíróságok és a közönség felfogása itt homlokegyenest ellentétben áll. A bíróságoknak az a felfogása, hogy a szerződés a háború dacára teljesítendő', csak ha miatta lehetetlenné válik, menti fel a teljesítés kötelezettsége alól. A közönség véleménye pedig az, hogy a háború folytán általában nem kell teljesíteni és csak ha a háború nem akadálya a teljesítésnek, akkor kell teljesíteni. Itt következik már most ezeknek az állami jogkörrel felruházott szerveknek, a különféle központoknak szerepe. Ezek ugyanis a termelés irányításán kívül requirálási jogkörrel is rendelkeznek. Ha elviszik az árút, lehetetlenné teszik a teljesítést. A jogász azt mondhatja ugyan, ha kenő olajat visznek el, hogy genus non perit, mert van a semleges államokban, de ez az okoskodás mégsem fogadható el. így aztán a jogszabályok alkalmazásának kérdésébe beleszólnak állami háborús intézmények és szervek, amelyeknek eddig nem volt beleszólásuk, mert nem éltek. A jogász meg van győződve, hogy az ő elvei az égből készen azzal szálltak le, hogy örök időkre és minden viszonyokra szabályozzák az emberek közötti jogviszonyokat. Ezért aztán mi sem természetesebb, mint az, hogy most a világháború gazdasági eltolódásainak kellő közepén ugyanazokat az elveket alkalmazza, amelyeket a háború előtt alkalmazott. Az élet eró'sebb a jogásznál és a jogügyleteknek alig egy milliomodrésze kerül a régi elvek szerint ítélőbíró elé. A jog alapja a gazdasági élet. Ez saját maga alakított ki elveket s ezek szerint fog élni. Ezek nem a jogi formákat, hanem a gazdasági érdekeket veszik figyelembe, azt nézik, hogy gazdaságilag érdemes-e, kifizetődik-e valami. A jogász formális lehetetlenségről, a fél gazdasági lehetetlenségről beszél. Itt a jog és az élet közt megértetlenség forog fenn s ezért minden jogszabályunk és elvünk csak a forgalmi életre erőszakolt szabály, de nem az élet szükségleteihez alkalmazkodó elv. Olyan idegen ez az élettől, mint az a gondolat, amely azt mondja, hogy az ipartörvény 96. §-át per analógiám kellene alkalmazni az ipari munkások szolgálati viszonyaira és a munkáltatókat kötelezni, hogy a háborúból hazatérőket alkalmazzák. Mit érne ez a humánusnak látszó elv ? A zongoragyár ma srapnellt, a selyemgyár robbantó anyagot gyárt. Vájjon be lehet-e a régi munkásokat állítani s mit ér egy egyszerű szabály, hogy kell alkalmazni? Nem mondhat fel azonnal a munkáltató? A szerződési jognak egyik elve eddig az volt, hogy a szerződés tekintetében a felek szándéka a legfőbb irányító- Csak ha a felek nem tudnak megegyezni a szerződés célja tekintetében, akkor lép előtérbe a törvény. Most azonban szerződéseket a törvény s illetve a rendeletek olyan részletesen magyarázzák, hogy a felek célja egyáltalában nem lehet döntő, hanem csak a mostani különleges jogszabályok. E szabályokra azonban a háború után is szükség lesz és ezért meg