Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 1-2. szám - A világháború hatása a jogéletre

8 Munkásügyi Szemle Mert kisajátítás az is, amikor az áliam kimondta, hogy bizonyos tartozások nem fizetendők a háború alatt. Ugyanez alá az elbírálás alá esik a német Bundesrat 1914. évi augusztus hó 18-iki rendelete, amely felhatalmazta a bírákat arra, hogy az 1914. évi július hó 31-ike előtt keletkezett adósságok tárgyában hozott ítéletek végrehajthatóságát felfüggeszthessék. Ez ugyanaz, mint nálunk a moratórium. De idetartozik a német Miethsamtok működése is, amelyek a lakókat lakbérsegélyben részesítik, de csak úgy, hogyha a házigazda nemcsak hogy megelégszik a bérnek egy részével, hanem bent hagyja a lakót a lakásban, holott a formai jog szerint erre nem volna köteles. Kisajátítási jogról közönségesen eddig csak ingók és ingatlanokra való vonatkozásban beszélhettünk. Ezt a kisajátítási jogot a háború olyan mértékben hozta meg, amilyenben eddig csak a szocialista joggal foglalkozók képzelték. És most már nemcsak szocialisták, hanem a konzervatívok is követelik az ingatlanokra vonatkozó kisajátítási jognak kiterjesztését. Konzervatív oldalról hangzott el a követelés mostanában, hogy mobilizálni kell a kötött birtokot, hogy ki kell sajátítani. A városi lakosság részéről pedig minduntalan felhangzik a kiáltás, hogy kényszeríteni kell az ingatlanok tulajdonosait arra, hogy a földeket megmíveljék s ha nem, akkor el kell tőlük venni. Valami ilyen kisajátítási jog volt nálunk a jobbágyokkal szemben, akik nem mívelték vagy nem kellően mívelték a földeket. Ilyen jog nyoma van meg az osztrák polgári törvénykönyv 387. §-ában, amely igy szól: Mennyiben kelljen földeket a mívelés teljes elmulasztása vagy épületeket a helyreállítás elhanyagolása miatt elhagyatottaknak tekinteni vagy lefoglalni, a közrendtartási törvények határozzák meg. A közrendtartási törvények idevágó rendelkezése azonban nem jött létre Ausztriában, de tudjuk, hogy ugyanez a gondolat volt az angol földreformnak alapgondolata ezelőtt néhány évvel. Ha már most annak az okát kutatjuk, hogy miért találkozunk a múltban is az ingatlan kisajátítási jogának ilyen széles alapjával, akkor ezt abban a körülményben kell megtalálnunk, hogy az ingatlannak mindig volt valami közjogi jelentősége a magánjogin kívül. Ma az állam igaz, hogy nem nyúlt a földhöz, hanem a terményekhez, de ez csak forma, tulajdonképen a földet is megfogta, mikor a termények rekvirálását foganatosította. Egyik napról a másikra a földet nem lehetett másképen, mint a termények útján megfogni. Az ipari vállalatoknál más volt a helyzet s ezért szabályozta ezek termelését másképen. A földtulajdonosoknak a mai viszonyok közt monopóliumuk lett volna, ha a terményeket nem rikvirálták volna. Természetes azonban, hogy ez illuziórius abban a pillanatban, amikor a föld tulajdonosát nem kényszerítik programm szerinti termelésre. Kényszert ezidőszerint csak a munkásokkal szemben alkalmaznak, akiket munkára ki lehet rendelni, de nem alkalmaznak a tulajdonosokkal szemben. Bizonyos azonban, hogy a kormánynak a mai adott viszonyok közt tovább kell majd mennie és a földtulajdonosokkal szemben is kell kény-