Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 1-2. szám - A világháború hatása a jogéletre

5 rainak megélhetését veszélyeztette, vagyis elismeri azt a kötelességét, hogy saját polgárairól gondoskodjék, de csak annyiban, amennyiben más államok ezt megnehezítik. De ez csak negatív irányú kötelességteljesítés, holott az államnak pozitive is kellene polgárairól gondoskodnia. Ezt követelik az éhezők, akik az osztályharcot vívják. Az osztályharc az államokon belül folyó küzdelem a megélhetésért. Az éhezők ma a külső ellenség ellen harcolnak, de e harcokban nemcsak magukért, hanem mindenkiért harcolnak, aki abban az országban lakikA háború tehát arra való, hogy a katonapolgárok létüket biztosítsák. A polgárkatonákat biztosítják a katonapolgárok. Ez annál nevezetesebb, mert az éhezők lemondtak a háború alatt arról, hogy saját igazságukért tovább küzdjenek, de az uralkodó osztály az állam intézkedéseivel az éhezőket nem iparkodott biztosítani. Az állami hatalom birtokosai egyik napról a másikra szervezték a fogyasztást és a termelés tekintetében olyan rendszabályokat léptettek életbe, amelyek a termelésnek az állam részéről való irányítása útján hatalmas lépést képezne-k Ez a lépés annál nevezetesebb, mert tagadhatatlan, hogy ennek iránya az államszociálizmusnak nevezett: államabszolutizmus. Ha az állam olyan következetesen szervezné a termelést, mint amilyen következetesen szervezi a fogyasztást, akkor már csak kis távolság választaná el a szocialiszrikus termeléstől. Az út, amelyet most tesz, fordított. Nem a fogyasztáson kell kezdeni, hanem a termelésen. Mind ezek az intézkedések nemcsak nem találtak ellenzésre, hanem a polgárok még sokkal többet követelnek, mert nagyon hamar beleélték magukat az állami hatalomnak ebbe a túltengő állapotába. Ahhoz, hogy ez az átalakulás a felfogásokban és intézményekben ilyen könnyen megtörténhessék, szükség volt arra, hogy az emberek felfogása is átalakuljon. Erre nézve a jogba vágó példa a hadsereg ellen elkövetett bűncselekményekre vonatkozó törvény visszaható erejéről szóló rendelkezés, amely általános helyesléssel találkozott, mert a közönség úgy fogta fel a háborút, mint amely alatt mindenkiben élnie kell annak az érzésnek, hogy minden erejével támogatnia kell a hadsereget, tehát a közérzést és a közért való cselekvést olyan általánosan élő erkölcsi parancsnak tekintette, amelyet senki meg nem sérthet. Egyszóval olyan lényeges átalakulások mentek végbe az emberekben, hogy ennek hatását is vizsgálnunk kell, hogyha meg akarjuk ítélni azt, hogy milyen lehet a jogélet a háború után- Mert igaz ugyan, hogy a jogrend nagyrészben attól függ, hogy milyenek a termelési viszonyok, de mégis azt kell látnunk, hogy a mai hadi termelés egyik napról a másikra alakult. A jogéletnek egész jellege láthatólag átalakult. Azelőtt a fogyasztás, termelés, szerződés szabad volt. A szabadság volt a magánjogi viszonyok főelve. Ma ezeket a viszonyokat az állam szabályozza. Ami azelőtt magánjog volt, az nagyrészt közigazgatási joggá lett. Nem a magánjog, hanem a közigazgatási jog elvei döntenek a termelés, árúelosztás, felhalmozás, spekuláció, stb. kérdésében. Menger Antal, mint tudjuk, azt vallotta, hogy a magánjog szocializáló-