Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 1-2. szám - A világháború hatása a jogéletre

6 Munkásügyi Szemle dása abból fog állani, hogy a magánjog a közigazgatási jogba olvad. Ez a beolvadás nagyrészt végbement már, de ma mindenkinek az az érzése, hogy ez a beolvadás csak átmeneti. Épen az a kérdés lényege, hogy mennyiben alapos ez a feltevés. D) E tekintetben azzal kell tisztában lennünk, hogy az állam feladatai a háború után mennyiben változnak, hogy a harctérről hazatérő katonapolgárok milyen igényekkel fognak az állammal szemben fellépni. Ha ugyanis az állam terhei olyan tetemesen megszaporodnak, hogy a termelést nagyrészben át kell vennie, s az eddig magánkézben volt termelési ágakat monopóliumokká tennie, akkor a jogrend is másképen alakul, mint akkor, hogyha a termelés olyan lesz, mint amilyen ma. Egyszóval másmilyen lesz a jogrend, hogyha a fejlődés az államszocializmus irányában halad, mint akkor, hogyha a magántermelési rendszer a háború után visszaáll. Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy milyen lesz a termelés, bajos ugyan, mégis, ma már olyan sok tekintélyes közgazdász fejtette ki azt a nézetét, hogy az állami monopóliumok, tehát az állami abszolutizmus irányában haladunk, hogy ezt a véleményt elfogadhatjuk. Ha nem haladna is ebben az irányban, akkor is bizonyos, hogy az állam a minden téren átvett intézkedéseket egyhamar nem adja ki a kezéből. Ennek pedig az lesz a következménye, hogy a harctérről hazakerültek követelni fogják, hogy nekik az állami intézkedésekbe beleszólásuk legyen. Ennek a hatása a jövő államok sorsára nem maradhat el. A polgárságot bele lehetett ringatni abba a hitbe, hogy a modern háborúkban a magántulajdon épen olyan szent, mint békében, de nem lehet majd a tömegekkel elhitetni azt, hogy a háborúban nem esik el senki és így a tömegek politikai érvényesülése maga után vonja majd a békésebb külpolitikát. Olyan valószínűen hangzott a nemzetközi jognak a következő tanítása : a magánemberek holmija sérthetetlen és el nem kobozható. De elkobozható az idegen állam polgárának hajója. Sőt elkobozható hadi területen a semleges állam lakosának hajója is, ha hadi dugárút visz. De azt„ hogy mi a dugárú, amint láttuk, a hadviselők egyoldalú nyilatkozatokkal állapítják meg. Abból a célból, hogy megállapítható legyen, hogy van-e valamely hajón dugárú, a hajókat kikötőbe kell vinni. Ezeket az elveket a hadviselők nem respektálták s ezért az állam mind nagyobb igényekkel léphetett fel a vagyonnal szemben, amelyről béke idején azt hittük, hogy nincs nemzetisége. EJ így alakult ki mindjárt a háború elején a férfiak általános védkötelezettsége mellett a vagyonnak negatív védkötelezettsége, az t. i., hogy a vagyon kölcsönt adjon az államnak háborúra- A háborúnak nincsen vége és valószínű, hogy e negatív védkötelezettségen kívül meglesz a pozitív védkötelezettség is, amely abban fog nyilvánulni, hogy mindenki tartozik odaadni azt, amije van, ellenszolgáltatás nélkül. Egyes tárgyakra nézve van ugyan odaadási kötelesség, de nem ellenszolgáltatás nélkül s így ebből még nem lehet a vagyon általános védkötelezettségét megállapítani. Úgy vagyunk ezzel, mint a nőknek hadi-