Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 1-2. szám - A világháború hatása a jogéletre

4 Munkásügyi Szemle telték mindenkitől és szükség esetén szótartásra kényszerítették a polgárokat. A háború azt mutatja, hogy az államnak ez állítólagos alapjai és az erkölcsnek ez a főelve csak az állam érdekei után érvényesülhetnek. Az elsó' az állam, csak a második az állam polgárainak az érdeke. Vagyis, a háború megtanított arra, hogy a magántulajdon is csak annyiban alapja a jogrendnek, amennyiben az állam a magántulajdont fentartja. Ha az államnak szüksége van a magántulajdonban álló dolgokra, akkor elveszi. A jogrend alapja az állam léte. Minderi törvény csak addig és annyiban van meg, amig az állam létezését szolgálja. A család annyiban alapja a jogrendnek és az államnak, amennyiben az állam polgárait egy kisebb közületben tartva, előkészíti a nagyobb közületben való életre. A magántulajdon pedig arra való, hogy az állam szükségletének beálltáig a tulajdonos őrizze a dolgokat. Ezek a tények a béke idején teljesen homályban voltak és mindenki azt hihette, hogy a magántulajdon körül forog minden. Azért, mert nemzetközi megállapodások voltak arra nézve, hogy a hadviselő felek nem vihetik el egymás polgárainak magántulajdonát, azt következtették, hogy a magántulajdon mindenekfelett álló jogi princípium, A háborúskodó felek mindenike elkobozta a másik polgárainak az ő területén talált vagyonát. A tengeren lefoglaltak mindent, amihez hozzá férhettek, vagy pedig elsülyesztették a hajókat, nem is állapítván meg , hogy milyen árú van rajta. Megsemmisítettek magántulajdonban álló dolgokat éppúgy, mint köztulajdonban állókat s mindezt a hadviselés érdekeivel indokolták. Amikor ennek az eljárásának magyarázatát kerestük, azt mondták: ez a háború! Ugyanezt mondták, amikor a rablásra és fosztogatásra mutattunk rá. Belenyugodtunk ebbe éppen úgy, mint abba, hogy a háborúra való tekintettel el kell venni a termelőtől a termeivényt, mint abba, hogy megállapítják azt, hogy milyen magas áron adhatja el valaki árújátA háborúval magyarázták meg azt is, hogy az állam előírta, hogy ki mennyit ehetik s ezt éppen úgy elfogadtuk, mint azt, hogy az állam besorozza polgárait katonának. Pedig a háború nem jogi alap és nem igazság. Ha ugyanis a háborút most minden új jogi elbánásért felelőssé lehet tenni, ez azt mutatja, hogy a jognak alapja azelőtt is az volt, ami ma, de nem volt alkalom, hogy ezt a jogot alkalmazzák. A háború ezeknek az intézkedéseknek nem alapja, hanem alkalmaAz alap az állam fenmaradása .szükségességének elismerése. Mindeneknél nagyobb szükség van az állam mai formájának fentartására, ezt mondja az a felvilágosítás, amely mindent azzal magyaráz, hogy ez a háború ! De ebben az államban éhezők és jóllakottak laknak és küzdenek az állam új berendezéséért. Küzdenek azért, hogy az államban ne a jóllakottak parancsoljanak, hanem az éhezők, mert az ő igazságuk a nagyobb. Az éhezők tehát nem a mai államért, hanem egy új államért és új jogrendért küzdenek. A háborút azzal indokolja minden állam, hogy a másik az ő polgá-