Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1916 / 5. szám - A nem vagyoni kártérítés szabályozásáról
118 Munkásügyi Szemle megváltoztatásának következményeitől, a magánjogi kérdések kezelésénél sokkal nagyobb, mint a jognak egyéb területein. Éppen ezért, minél több a szabadság, amelyet a javaslat az elégtételi jog érvényre juttatása körül a bíróra ruház, annál közelebb fekvő a veszély, hogy a bíróságok csak kevéssé fognak eltávolodni akarni a mai jogállapottól, hogy a 885. §-t lehetőleg szűken fogják értelmezni és e §. a törvénykönyvnek csekély gyakorlati jelentőségű, dekorativ része marad. A 885. §. mai szövegezése mellett felmerülhet az a kontroverz kérdés, hogy kártérítés csak oly sérelmek esetén követelhető-e, amelyek, ha közvetlenül nem is apasztják a sértett vagyonát, távolabbi hatásaikban mégis csak visszahatnak a sértett gazdasági helyzetére, amely eset pl. az egészségnek, munkaerőnek, vagy a női nemi érintetlenségnek megsértésével, hitelrontással állhat elő, avagy pedig jár elégtétel oly sérelmek esetén is, amelyek sem közvetve, sem közvetlenül nem érintik a sértett vagyoni helyzetét s csak egyébként okoztak neki bajt, vagy fájdalmat, stb. ? A javaslat szövegezése szerintem nem szerencsés. Kárról, kártérítésről szól, már pedig a kár kifejezés közvetlenül vagyoni, gazdasági vonatkozásokra utal s másnemű sérelmek megjelölésére csak képletesen szokott a közönséges nyelvhasználatban szolgálni. Mindamellett kétségtelennek tartom, hogy a 885. §. a minden gazdasági vonatkozás nélküli testi vagy lelki bántalmakban kimerülő sértésekre is vonatkozik. Az egészségben, hitelben, stb. beállott kár valójában vagyoni kár, csak rendszerint nem testesíthető, meg nem mérhető kár. Ha a javaslat 885. §-a csak ily károk megtérítésére (az u. n. szabad kártérítésre) gondolna, akkor egyfelől nem volna helyénvaló az erősen hangsúlyozott »nem vagyoni« jelző, másrészt nem is volna a magánjogi kódexben szükség erre a szabályra, tekintettel arra, hogy a Pp. 271. §-a s épp így már a sommás elj. tv. 65. §-a a kár összegének bizonytalansága és az összegszerűség bizonyításának nehézségei, sőt lehetetlensége esetén kellőképen módot nyújt a károsultnak igényének érvényesítésére. A nem vagyoni kártérítésnek az eddigi tételes jogokban előforduló legismertebb alakja, a testi sértés esetén fizetendő fájdalomdíj, szintén ment volt vagyoni vonatkozásoktól s tisztán a lelki bántalmakért, az elszenvedett fájdalomérzetekért kivánt elégtételt adni (porosz Ger. Ordn. Art. 20, 21,».. ist schuldig dem Gefolterten seine Schmach, Schmerzen •.. etc. Ersetzung zu thun«). De világosan kifejezi az új sajtótörvény 39. § ának miniszteri indokolása is, hogy a nem vagyoni kártérítés a tisztán lelki bántalmakra kiterjed. (»Bárha a sajtóközlemény, okozta erkölcsi veszteség... amilyen lehet a társadalmi megvetés, a titok nyilvánosságra hozatalával szenvedett fájdalom, stb. ellenértéket a pénzbeli kárösszeg fizetésében nem talál, az ily kárpótlás mégis hozzájárul a sérelem enyhítéséhez és bizonyos mérvű helyreállításához.«) A 885. §. szövegezése alkalmat adhatna oly további megszorító értelmezésre, amely szerint az elégtételhez való jog, a vagyoni kártérítéshez való igényt, tehát vagyoni kár fenforgását tételezné fel, eszerint az elégtétel csupán a vagyoni kár pótléka volna. Az első tervezet indokolása (3. kötet 358. oldal) azonban eloszlatja az ily kétségeket és kifejezetten megállapítja, hogy akkor, ha nincsen vagyoni kár, a nem vagyoni kár magában véve térítendő meg.« Mindamellett, minthogy a javaslat szövege félreértésekre okot ad, s