Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 4. szám - Anyasági biztosítás

Munkásügyi Szemle 111 Műláb engedélyezése baleseti sérülésnél. A budapesti munkásbiztosítási választott bíróság 1916. évi ianuár hó 19-én kelt 1915. I. bal III. 1 4 számú ítélete. ítélet: A bíróság kötelezi a B . . . i Kerületi Munkásbiztosító Pénztárt, mint az Országos Munkásbetegsegélyző és Dalesetbiztosító Pénztár helyi szervét, hogy igénylő részére megfelelő műlábát 15 nap és végrehajtás terhe mellett szolgáltasson ki. Indokok: T. F., mint a G. boy vállalatnál alkalmazott küldönc-felügyelő, 1912. évi november hó 6-án jobb bokájában rándulást szenvedett, amely a következményesen fellépett csontszuvasodás folytán annak vált okává, hogy az igénylő jobbalszárát a felső harmadban csonkítani kellett. Az Országos Pénztár főorvosi tanácsának véleménye alapján 1914. december 16-án 1914. K. 3.165/4 — 5. szám alatt kelt határozatával helyi szervét, a D . . . i Kerületi Munkásbiztosító Pénztárt arra utasította, hogy az igénylőt sürgősen lássa el művégtaggal; ez utóbbi pénztár azonban ezt az utasítást nem teljesítette, hanem az igénylőt saját főorvosa által felülvizsgáltatta és tőle ennek véleménye alapján a műláb kiszolgáltalását határozatával botláb felajánlása mellett*megtagadta, ami ellen az igénylő kellő időben felebbezéssel élt. Téves a pénztár igazgatóságának az az álláspontja, hogy az igénylő serdülő korára való tekintettel a műláb folytonos pótlásokra és javításokra szolgáltatna alkalmat. Dr. B. D. b. orvosszakértőnek véleménye szerint a baleset idején 19-iki, most 21ik étetévét már betöltött igénylő növése már befejeződött, a műlábat tehát az igénylő növekedésével kapcsolatban utólag és esetleg ismételten meghosszabítás által átalakítani nem leend szükséges. Téves a pénztár igazgatóságának az az álláspontja is, mintha a kényelmi és kozmetikai szempontok a sérült munkaképességére kihatással nem volnának és ezért figyelmet nem érdemelnek. A sérült munkakedvét egy kényelmesebb •gyógyászati segédeszköz fokozni, egy kényelmetlen pedig csökkenteni fogja ; egy a testi fogyatékosságot elrejtő, álcázó műláb kétségtelenül kevésbbé akadályozza a sérültet neki megfelelő munkaalkalom találásában, mint egy olyan segédeszköz, amely a fogyatékosságot mintegy kiemeli. A baleseti sérülés következményének a munkakedvre való kihatásai, valamint a munkaalkalom feltalálásának könnyebb vagy nehezebb volta pedig olyan tényezők, amelyek a sérült munkaképességének objektív megítélésénél figyelembevételt követelnek. A kártalanítási ügy irataiból kitűnik, hogy az igénylő addig, míg balesetekori állását vállalta, kereskedő-tanonc, majd pedig segéd volt. Ez a körülmény, valamint az igénylő írásának olvasása és főleg a mai tárgyaláson volt személyes megjelenése alkalmával értelmességéről szerzett közvetlen tapasztalat megerősítik az igénylőnek azt az előadását, hogy a polgári iskola 4 alsó osztályát elvégezte, ily eddigi tanulmányainak és értelmességének foka mellett teljesen indokoltnak találta a bíróság igénylőnek azt a hangoztatott szándékát, hogy a kereskedelmi középiskolát elvégezni és ezután irodai alkalmaztatást nyerni törekszik. Hogy pedig ilyen, neki kétségtelenül leginkább megfelelő alkalmaztatást az igénylő műláb használata mellett könnyebben találhat, mintha botlábon kénytelen járni, az bővebb fejtegetésre nem szorul. A botláb megnehezítheti az igénylőnek valamely tanintézetbe való felvételét is. Mindezeknél fogva a bíróság úgy találta, hogy helyes az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár főorvosának az az álláspontja, amely szerint az igénylő műlábbal látandó el, miért is a felebbezéssel megtámadott határozatot megváltoztatni és a pénztárt az igénylő részére szükséges műláb kiszolgáltatására kötelezni kellett. A hozzátartozói járadék megvonása változott viszonyok folytán. A németbirodalmi biztosítási hivatal 1914. október 2-ikán kelt I. a. 20811j12 6. A sz. határozata. Határozat: A hivatal a járadékos felfolyamodásának nem ad helyt. Indokok: A választott bíróság annak idején megítélte a felperesnek a hozzátartozói járadékot, mert bebizonyítást nyert, hogy a szülők létfentartásának költségei túlnyomó mértékben az elhalt fiú keresményéből nyertek fedezetet és hogy maga a felperes nagy családjára, csekély keresményére és betegeskedésére való tekintettel rászorult a segélyre. E körülmények azonban lényegesen megváltoztak, akként, hogy a változás a járadék beszüntetését indokolttá teszi. Igaz