Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 4. szám - Anyasági biztosítás

Munkásügyi Szem/e 95 jóléti és hatalmi törekvéseit biztosítási eszközökkel sikeresen csak akként mozdíthatják elő, ha nem különböztetnek egyoldalú szempontból anya és anya között. Eszerint cselekszenek is. A segélyekről gondoskodnak minden dolgos, munkájával kenyérkereső anya részére, aki azokra reászorul, akár gyári munkásnő vagy elárusítónő, akár mezőgazdasági munkásnő vagy cseléd, akár házi cseléd vagy napszámosnő. Ugyanezt az álláspontot foglalja el az osztrák szociális biztosítási törvényjavaslat is, amelynek törvényerőre emelkedése- a már ismételten folytatott beható tanácskozások után, a béke helyreállításával legrövidebb időn várható. De hogy mily nagy a jelentősége a széles köröket felölelő kötelező anyasági biztosításnak, megvilágítja az a tény, hogy Olaszország is, amely pedig a kötelező biztosítás megvalósítása terén egyébként igen nagyfokú tartózkodást mutat, mégis a kötelező anyasági biztosítást (1910. évi július hó 17. napján kelt törvénynyel) a 15. és 50. év között levő összes munkásnőkre — a foglalkozási ágra való tekintet nélkül — bevezette. Arra a további kérdésre nézve, hogy az eló'rebocsátoítak szerint széles körben felállítandó kötelező anyasági biztosításnak mik legyenek a szolgáltatásai, az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak biztosítására vonatkozó 1907. évi XIX. törvénycikkből kellene kiindulni. Ez a törvény a biztosított nők részére szülés esetére ingyen szülészeti támogatást és gyógykezelést, továbbá gyermekágy esetében, a lebetegedés első napjától kezdve hat hétig terjedő időre, a biztosított nő átlagos napibérének felében megállapított gyermekágysegélyt biztosít. Az alapszabály pedig a gyermekágysegélyt felemelheti az átlagos napibér 3/* részéig és a segélyezés hat hetét felemelheti nyolc hétre, amelyből két hét a lebetegedést megelőző időre tehető' Nem állítom, hogy ez a mi anyasági biztosítási segélyünk eléri a tulajdonképeni szükséglet mértékét. Nem hasonlítható ez össze a németekével, akiknek törvénye a gyermekágysegélyt legalább nyolc hétre teszi és csak az ipartörvény alá nem eső nőkre nézve engedi meg, hogy az alapszabály ennél rövidebb időtartamban, de ezeknél is legalább négy hétben állapítsa meg a gyermekágysegély tartamát. Az aiapszabály pedig ezeken túl bába és orvos támogatását nyújthatja, sőt nyújthat a mi törvényünk szerint egyáltalában hiányzó terhességi és szoptatási segélyt is, amely utóbbi a lebetegedéstől számított tizenkettedik hét végéig terjedhet és összege a gyermekágysegély felet teszi. De még ezekkel sem elégedtek meg a németek. A háború kitörése után ugyanis a birodalmi kormány elhatározta, hogy a hadbavonult vagy pedig a katonai szolgálat teljesítésében vagy a kereseti foglalkozás újrakezdésében halál, sebesülés, megbetegedés és hadifogságba jutás következtében akadályozott és katonai szolgálatuk megkezdése előtt bizonyos időn át biztosított egyének feleségeinek lebetegedésük esetén birodalmi költségből fizet gyermekágyi segélyt és pedig 25 márkát egyszersmindenkorra a lebetegedés költségeihez, továbbá nyolc héten át napi 1 márkát, úgyszintén 10 márkáig terjedő hozzájárulást a bába és orvosi költségekhez, végül a szoptatás tartamára fél márkát a lebetegedéstől számított tizenkettedik hét lejártáig. Alapos kilátás van arra, hogy ez a birodalmi gyermekágyi segély, amelyet a birodalom a munkásbiztosító pénztárak útján fizet, illetőleg ezeknek megtérít, valamely alakban és mértékben a háború után is fenmarad. Az angol törvény a biztosított tag neje vagy özvegye vagy a biztosított nő részére gyermekágy esetében 30 shilling gyermekágysegélyt fizet, de kifejezetten kizárja a gyógykezelési segélyből a gyermekágyi gyógykezelést. Az osztrák törvény a szülészeti támogatáson kívül ugyancsak négy hétre biztosítja a gyermekágyi segélyt (ami a helyben szokásos napibér 60°/u-a)i azonban a már említett szociális biztosítási törvényjavaslat a szük-