Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 4. szám - A versenytilalom a polgári törvénykönyv javaslatában

82 A versenytilalom a polgári törvénykönyv javaslatában. Irta: dr. Hevesi Illés, budapesti kir. törvényszéki bíró. A versenytilalomról a polgári törvénykönyv javaslatában, illetve a javaslat mai — bizottságilag megszövegezett — alakjában tulajdonképen nincs szó. Versenytilalmi szakasz a polgári törvénykönynek csak tervezeteiben és az országgyűléshez benyújtott eredeti javaslatában volt. Az első tervezet 959. §-át, amely a kérdést szabályozta, a második tervezet, illetve az országgyűléshez benyújtott javaslat, mint 749. §-t újjá szövegezte. A képviselőháznak a javaslat tárgyalására alakított külön bizottsága ezt az egész szakaszt a javaslatból kihagyta. Hogy mit jelent ez a kihagyás, illetve, hogy egyáltalában változtat-e a tételes jogrenden ennek a szakasznak a hiányzása, továbbá, hogy mi lesz az adott kérdésben a tételes jog, ha a polgári törvénykönyv bizottsági szövege törvénynyé válik, e kérdések vizsgálata a célja a jelen fejtegetéseknek. A versenytilalomnak a mai tételes jogrendben kétféle fajtája szerepel. Az egyik a törvényes, azaz magából a törvényből folyó versenytilalom, amelyet a kereskedelmi törvény&állít föl a cégvezetőre, kereskedelmi meghatalmazottra és kereskedősegédre, (53. §.) továbbá a kereskedelmi társaság beltagjára (74. §.) nézve. Ez a versenytilalom kizárólag az alkalmazotti, vagy a társi viszony tartamára érvényes és abban áll, hogy egyrészt az említett kereskedelmi, alkalmazottak főnökük beleegyezése nélkül sem saját, sem más részére kereskedelmi ügyletet egyáltalában nem köthetnek, másrészt pedig a közkereseti társaság tagja, vagy a betéti társaság beltagja nem köthet sem saját, sem más részére a többi tagok beleegyezése nélkül oly ügyletet, amely a társaság üzletkörébe esik, vagy nem lehet azonos üzletkörrel biró más társaság beltagja. Kiindulópontja ennek a rendelkezésnek az, hogy a kereskedelmi alkalmazott és a kereskedelmi társaság tagja egész kereskedelmi tevékenységét a főnök, illetve a társaság vállalatának tartozik szentelni és azokat a nyereséggel kínálkozó ügyletkötési alkalmakat, amelyekről tudomást szerez, a főnöktől vagy a társaságtól már az alkalmazotti vagy társi hűség elve alapján sem vonhatja el a maga vagy más részére. Szankciója pedig abban áll, hogy azt, az ügyletet, amely e szabály ellenére köttetett, a főnök, vagy a társaság a saját részére kötöttnek tekintheti és azonfelül az alkalmazottól, illetőleg a társtól az okozott kár megtérítését is követelheti. Mindkét jog azonban attól az időponttól számított három hó alatt érvényesítendő, amelyben a főnök, vagy a társaság az ügylet megkötéséről értesült, mert különben mindkét jog elenyészik. A másik fajtáját a versenytilalomnak nem a törvény, hanem a felek szerződéses kikötése szokta megállapítani. Elsősorban üzletátruházásoknál szokott előfordulni az a kötbérrel biztosított kikötés, hogy az üzlet eladója ugyanazon üzletággal bizonyos helyen és ideig nem foglalkozhatik. Bár az iparszabadság a mai jogrendnek alapelve, mindamellett nem lehet elvitatni azt, hogy az üzlet átvevőjének valóban jogos érdeke lehet és az ügyletkötő