Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 3. szám - Az állam és a társadalom szerepe a rokkantügy terén

79 Indokolás: Az 1907. évi XIX. t.-c 1. §-ának 12. pontja szerint a mezőgazdasági termeléssel összefüggő mellékiparágakban (1884: XVII. t.-c. 183. §-ának a) pontja) akár állandóan, akár ideiglenesen, kisegítőképen, vagy átmenetileg munkára alkalmazottak, amennyiben fizetésük egyénenkint az évi 2400 koronánál, illetve bérük egyénenkint napi 8 koronánál nem több, az ezen törvényben szabályozott betegség esetére való biztosítási kötelezettség alá esnek, bár szorosan véve az ipartörvény rendelkezései ezekre ki nem terjednek. Adott esetben az iratokból megállapított tényállás szerint a B) alatti jegyzékben felsorolt egyének alperesnek gazdasági szeszgyárában mindnyájan és pedig a kérdéses időben foglalkoztatva voltak, jelesül, néhányan állandóan a szeszgyári üzem egész tartama alatt, a többiek pedig csak alkalmilag és felváltva teljesítettek a szeszgyárnál szolgálatot. Ezek az ipari alkalmazottak tehát már az ipari munkára alkalmaztatás ténye alapján az 1907 : XIX. t.-c. által szabályozott, a betegség esetére való biztosítási kötelezettség alá esnek. A tényállás szerint azonban az is meg van állapítva, hogy ezen a jelzett mellékiparnál foglalatoskodó személyek a kérdéses időben elsősorban az alperesnek szegődményes mezőgazdasági cselédei voltak, továbbá meg van állapítva az is, hogy ezek az 1900: XVI. t.-c, illetve az 1902 : XIV. t.-c. értelmében az országos gazdasági és cselédpénztár tagjai voltak s hogy már ezen alapon is segélyre volt igényük, továbbá az is, hogy alperes ezen gazdasági cselédeket az 1907: XIX. t.-c, 50. §-a értelmében betegség esetén orvosi gyógykezelésben részesítette és ennek és az orvosszereknek költségeit fedezte. Kérdés már most, hogy az olyan ipari alkalmazottak, akik gazdasági cselédként a most említett módon betegség esetére úgyis már biztosítva vannak, az ipari alkalmazottakra hatályos, és az 1907 : XIX. t.-c. 1. §-ában szabályozott biztosítási kötelezettség alá is esnek-e. E részben szabály az, hogy ezen kötelezettséget nem az alkalmaztatás címe és nem éppen a főfoglalkozás neme, hanem a munka minősége állapítja meg. Tény, hogy a B) alatti jegyzékben felsorolt egyének alperes gazdasági szeszgyárában dolgoztak, tehát ipari munkát végeztek s így mint ipari munkások, az 1907 : XIX. t.-c. 1. §-ában szabályozott biztosítási kötelezettség hatálya alá esnek és ekként az ipari betegsegélyző pénztárba való belépés kötelezettsége alól nincsenek felmentve, még arra az esetre sem, ha — mint a jelen esetben — az 1900 . XVI. t.-c, illetve az 1902 : XIV. t.-cikkek értelmében mint gazdasági cselédek, az országos gazdasági és cselédsegélypénztár tagjai voltak, s ha a munkaadó őket az 1907: XIX. t.-c. 50. §-a értelmében betegség esetén saját költségén orvosoltatta is és pedig mindez annál is inkább áll, mert az ipari munkával foglalkozóknak az 1907 : XIX. t.-c. 1. §-a szerinti, a betegség esetére való biztosítási kötelezettsége a gazdasági cselédbiztosítástól és segélyezéstől teljesen független és a közérdek szempontjából is indokolt törvényes rendelkezés. Ebből következik, hogy ezen kötelezettség alól az által sem lehet kitérni, hogy az ipari munkával is foglalkozók szabad választás szerint a gazdasági cselédpénztárnál már előzőleg biztosíttattak, mert a törvény ily választási jogot nem ad, hanem ez a törvényes rendelkezés őket az 1907 : XIX. t.-c. 1. §-a szerinti ipari munkásbiztosításra feltétlenül kötelezi s mert a kétféle minőségben történt biztosítás az 1900 : XVI. és az 1907: XIX. t.-cikkek által megengedve van, nyilván azon indokból, mert a mezőgazdasági munkás és cseléd a gazdasági munkás és cselédsegélypénztár kötelékében sokkal kisebb értékű gondozásban részesül, mint az ipari munkások az 1907 : XIX. t.-c. értelmében, tehát ez is indokolttá teszi a mezőgazdasági, de ipari teendőket is végző cselédeknek ipari munkásbiztosítását. BALESETBIZTOSÍTÁS. A kárösszeg kiszámításánál a balesetet szenvedettnek csakis a baleset idéjében megvolt keresménye vehető alapul, és így a baleset utáni időben elért fizetési többlet, nemkülönben a családi pótlék címen élvezett keresményi többlet figyelembe nem vehető. A m. kit. Kúria 1915. évi szeptember hó 30-án kelt R. P. VI. 403. sz. ítélete. ítélet: A kir. Kúria az ítéletet részben megváltoztatja. Indokolás: Helyes az az álláspontja a másodbíróságnak, hogy a kárösszeg kiszámításánál a balesetet szenvedettnek csakis a baleset idejében megvolt keresménye vehető alapul és így a baleset utáni időben elért fizetési többlet, nemkülönben a családi pótlék címen élvezett keresményi többlet figyelembe nem vehető.