Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 3. szám - Az állam és a társadalom szerepe a rokkantügy terén

78 Munkásügyi Szemle támadható. De az iparhatóság véghatározatának az alperes irányában jogi hatálya még sincsen. Az iparhatóság véghatározata azt állapítja meg, hogy a felperes B. J.-nak nem jogutódja, ennélfogva B. J. hátralékos járulékai a felperes terhére nem esnek. Pedig az iparhatóságnak feladata nem a jogutódlás kérdésének elbírálása volt: Ugyanis nem vitás, hogy az alperes az eredetileg B. J-t terhelő járulékok behajtása iránt az 1907 : XIX. t.-c. 46. §-a alapján lépett föl. E §. 1. bek. 2. mondata értelmében a munkaadó személyében történt változás esetében a hátralékos járulékokért az a munkaadó szavatol, aki a hátralékos járuléknak közigazgatási úton való behajtása idejében az üzem tulajdonosa. Ez a rendelkezés tehát az új tulajdonos felelősségét a jogutódlástól teljesen függetlenül, pusztán arra a tényre alapítja, hogy a megjelölt időben az új tulajdonos a járulékokkal hátralékos munkaadó üzemének tulajdonosa legyen. Azt kellett volna tehá* az iparhatóságnak eldönteni, hogy a felperes B. ]. 1914. év elején felhagyott iparüzemének tulajdonosa volt-e akkor, amidőn B. ]. hátralékos járulékainak behajtása iránt a közigazgatási végrehajtás foganatosíttatott? E kérdéssel azonban az iparhatóság nem foglalkozott, így a döntő kérdés keretén kívül álló kérdést elbíráló iparhatósági véghatározat az alperesnek az 1907. évi XIX. t.-c. 46. §-án nyugvó jogát nem érintette és nem érinti. A kereseti igény a 617/1915. sz. iparhatósági véghatározaton, az alperesnek a per tárgyára vonatkozó igénye pedig az 1907 : XIX. t.-c. 46. §-án alapszik. III. A kassai kir ítélőtábla 1915. évi október hó 26. napján, 1915. P. IV. 1879/15. sz. ítélete. Ítélet: A kir. ítélőtábla a felperes felülvizsgálati kérelmét elutasítja. Indokok: A felebbezési bíróság ítélete ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel és abban azt panaszolja, hogy a felebbezési biróság a Pp. 411. §-át sértette meg, amidőn a felelősség kérdésének elbírálásába bocsátkozott, dacára annak, hogy az iparhatóság a panasz folytán hozott és bejelentett jogorvoslat visszavonása folytán jogerőssé vált véghatározatában kimondotta, hogy őt az alperes által követelt 2.365 K 83 f tagjárulék és díjból az 1914. évi február havát megelőző időre eső összeg nem terheli és amidőn alperes által jogalap nélkül behajtott 2.365 K 83 f visszafizetésére őt nem kötelezte. Ezen panasz nem bír alappal. Az iparhatóság a jogorvoslattal meg nem támadott 617/1915. sz. véghatározatával azt állapította meg. hogy felperes az alperes által kirótt 2.365 K 83 f-ből csak azt az összeget köteles megfizetni, amely összeg ő reá az általa gyakorolt ipar megkezdésétől, vagyis 1914. évi február hó 1-től alkalmazott munkások után lett kivetve. A peres felek között a vitás kérdést ebben a perben egyedül az képezi, hogy felperes jogosult-e visszakövetelni a kerületi munkásbiztosító pénztár javára befizete't 2.365 K 83 f-t, vagy annak bármely részét, tartozatlan fizetés vagy jogtalan gazdagodás jogcímén. A kérdés eldöntése tekintetében az iparhatóság 677/1915. sz. a. kelt határozata még akkor sem képezne ítélt dolgot, ha ez nem előbb kelt volna, mint a visszakövetelt pénznek az alperesi pénztárba történt befizetése, mert az iparhatóság határozata csak azt bírálja el, hogy az alperes követelését ki és mely időtől meddig köteles fizetni. Ezen határozatban azonban nincs eldöntve az ebben a perben fontossággal bíró és az iparhatóság jogkörébe nem is tartozó az a kérdés, hogy a nem fizető adós jogutóda az előde tartozásáért mennyiben felelős. Az iparhatóság fenti határozatában foglalt kijelentés tehát, míg egyrészről ítélt dolgot nem képez, másrészről pedig azzal nincs eldöntve azon a felperes visszakövetelési igénye szempontjából egyedül jelentőséggel bíró körülmény, hogy tartozatlan fizetésnek tekinthetö-e az alperes javára foganatosított végrehajtás alkalmával eszközölt letiltás tolytán az eredetileg B. J.-t illető, de ezáltal a felperesnek engedményezett vállalati összeg egy részének az alperes részére történt utalványozása, minek folytán a felebbezési bíróság helyesen járt el akkor, midőn ennek a kérdésnek a bírálatába bocsátkozott. Mezőgazdasági és ipari munkát végző munkások. A győri kir. ítélőtábla 1911. évi november hó 8-án kelt 1911. G. 233Í3. számú ítélete. ítélet: A kir. ítélőtábla a felebbezési bíróság elutasító ítéletét részben megváltoztatja.