Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 3. szám - Az állam és a társadalom szerepe a rokkantügy terén

Munkásügyi Szemle 77 JOGGYAKORLAT 1 ••• 1 JOGGYAKORLAT 1 ••• 1 JOGGYAKORLAT BETEGSEGÉLYEZÉS. Iparhatóság véghatározata nem res judicata I. A kassai kir. járásbíróság 1915. évi május hó 28-án, P. II. 1904 1915. sz. a. kelt ítélete. ítélet: A kir. járásbíróság felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes kérte alperest 2.365 K 83 f tőke, ennek 1915. évi február hó 9. napjától járó 5°/o-os kamata és a perköltségnek 15 nap alatti végrehajtás terhével, moratóriumra való tekintet nélkül való megfizetésére kötelezni. Tényállásként azt terjesztette elő, hogy a kassai kerületi munkásbiztosító pénztár B. J. hátralékos baleseti és betegsegélyezési járulék tartozása fejében felperes, mint a B. J. üzletének állítólagos átvevője ellen, végrehajtást foganatosított és letiltotta ennek a kassai megfigyelő állomás miniszteri biztosánál, a katonai barakkórház építkezése körül részére járó vállalati összeget. E letiltás folytán a vállalati összeget nevezett miniszteri biztos alperesnek nemcsak utalványozta, hanem tényleg ki is fizette. Felperes ezen tényekről tudomást nyervén, az I. fokú iparhatóságnál keresetet indított alperes ellen, annak megállapítása iránt, hogy őt a B. ]. tartozásai nem terhelik. Felperes keresetének az iparhatóság helyt adott, amikor azonban ennek alapján felperes az alperesi pénztártól a miniszteri biztos által befizetett 2.365 K 83 f-t visszakövetelte, alperes ennek fizetését megtagadta. A kir. járásbíróság a felperesi keresetet elutasította. Kétségtelen ugyanis, hogy a kassai rendőrfőkapitányságnak 1915. évi január hó 20-ik napján 617. sz. a. kelt határozatával, a Kassa szab. kir. város adóhivatala által 1914. évi december hó 21-ik napján 1615. sz. a. letiltási rendelvény formájában eszközölt végrehajtás sem korlátozást nem szenvedett, sem meg nem szűnt, mert közigazgatási hatóság által foganatosított végrehajtások a bíróilag elrendelt és bírósági közeg által foganatosított végrehajtásokkal egy tekintet alá esnek, tehát ezekre is az 1881 : LX. t.-c. rendelkezései irányadók. Ily körülmények között nem kétséges továbbá az sem, hogy miután felperes az I. fokú iparhatósági határozat alapján alperes ellen az 1881 : LX. t.-c. 30. §-ában előírt jogával nem élt, a közigazgatási hatóság által 1914. évi december hó 21. napján foganatosított végrehajtási eljárás ma is egész hatályában fennáll, tehát alperes nem jutván a 2.365 K 83 f letiltott összeghez sem jogtalanul, sem tiltott úton, azt sem jogtalan gazdagodás, sem kártérítés címén, amely alapon azt felperes igényli, felperesnek visszafizetni nem köteles. II. A kassai kir. törvényszék 1915. évi július hó 8. napján Pf. 1936/1915112. sz. a. kelt ítélete. ítélet: A kir. törvényszék az elsőbíróságí ítéletét helybenhagyja. Indokolás: A felperes ennek az összegnek a maga kezéhez való visszafizetése iránt indította meg a keresetét azon az alapon, hogy az iparhatóságnak 617/1915. sz. véghatározata értelmében az alperesnek erre az összegre igénye nincsen. Az alperes a felebbezési tárgyaláson azt vitatta, hogy az iparhatóságnak nincs hatásköre abban a kérdésben dönteni, amely kérdésnek eldöntése végett a felperes panaszával az iparhatósághoz fordult, ezért az iparhatósági véghatározatnak vele szemben jogi hatálya nincsen. Az 1907 : XIX. t.-c. 156. §-a értelmében mindazokat a vitás kérdéseket, amelyek egyfelől a kerületi munkásbiztosító pénztár és másfelől a munkaadók között az utóbbiakat terhelő betegsegélyző és balesetbiztosítási járulékok tekintetében keletkeznek, az 1884 : XVII. t.-c. 176. §-ában szabályozott eljárás szerint az iparhatóság dönti el. Az a kérdés, hogy a felperest a B. ]• hátralékos járulékai terhelik-e, nyilvánvalóan a most említett vitás kérdések közé tartozik, ennélfogva a kérdésben az iparhatóság dönthetett. Hatáskör szempontjából tehát az iparhatóság véghatározatának hatályossága meg nem