Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 3-4. szám - A munkásvédelem és az iparfelügyelet befolyása a nép- és a haderő fejlesztésére

70 Munkásügyi Szemle A munkásvédelem és az iparfelügyelet befolyása a nép- és a haderő fejlesztésére. Dr. Voltmer német iparíelügyelő előadása. Az a háború, amelyet Németországra annak legnagyobb szomszédnépei ráerőszakoltak, népre és államra példanélküli nagyságú és sokféleségű feladatot jelent. A katonai műveletek vagy győzelmet, vagy leveretést fognak hozni s ezzel vagy új megtermékenyedését, vagy elzordulását nemzeti életünknek. Ezek a katonai műveletek lényegükben összes benső néperőnk funkciója. Nem úgy áll a dolog, ahogy ellenfeleink szeretik hangoztatni, mintha csak a speciálisan porosz-német militarizmus legyűréséről volna szó; sőt, minden belátó ember tudja, hogy arról van szó, vájjon államtestünkben kellő időben ápoltuk-e és gyűjtöttük-e az anyagi és erkölcsi javakat, a testi és szellemi erőket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egyfelől katonai segédeszközeinknek megadjuk az erős és tartós rugóerőt, amelyet ellenségeinknek száma igényel, és másfelől, hogy ezen rendkívüli teherpróba alatt biztosítsuk a német nép belső közlekedési és táplálkozási folyamatának a zavartalanságát. Ezeket az anyagi javakat nem lehetett megteremteni és összegyűjteni az állam gazdasági életfolyamatában érdekelt széles néprétegek bizonyos belátása nélkül. Az egyeseknek fizikai teljesítményeit pedig nem a lelki erőknek egyidejű fejlesztése nélkül és viszont. Egyik feltételezi a másikat. Nem lett volna elég, hogy nagy termelőhelyeink tulajdonosai és igazgatói nagy munkástömegeknek és a természeti erőknek kihasználásával lehetőleg gyorsan jelentékeny tárgyi és pénzbeli értékeket állítottak elő, aminthogy nem elégséges, ha ügyes hadvezetőknek és katonáknak nagy tömeg fegyver- és emberanyagot bocsátanak rendelkezésére — mindkét téren az ügyes vezetés és az emberek tömege mellett legalább is ezzel egyenrangú az embertömegnek minősége. A munkások testi és szellemi fejlődésének biztosítása és előmozdítása elengedhetetlen szükségszerűség volt a német nép jövője szempontjából a népek gazdasági háborújához béke idejében, valamint a mostani háború vezetéséhez. Az ipari munkásnak, miként a katonának, tudnia kell és akarnia kell azt, amit a hadvezér a háborúban éppen úgy, mint a békében tőle megkövetelhet; különben az állam a háborúban és a békés vetélkedésben egyaránt hajótörést kell hogy szenvedjen. A munkásnak ez az akarása és tudása, más szóval: szellemi és testi egészsége, valamint az együttérzés iránti érzéke annál is inkább szükséges volt, mert a nyugati szomszédunk feletti utolsó nagy győzelmünk következtében beállott ipari fellendülés a népességnek mindig nagyobb rétegét vonta be az ipari munkába. Katonai erőnknek jelenlegi hatalmi próbája alkalmából különösen, érdekes megemlékezni arról, hogy porosz generális volt az elsők egyike, aki a munkásvédelem szükségességét Poroszországban szóvá tette. 1828-ban jelentést tett Horn vezérőrnagy a császárnak arról a körülményről, hogy a gyári munkások éjszakai munkája okozója annak, hogy az ipari körzetek már nem képesek a hadsereg kiegészítéséhez szükséges kontingenst szolgáltatni. Az akkori tanácskozásnak végső eredménye az lett, hogy az első porosz munkásvédelmi törvény, t. i. az 1839. törvény, keletkezett, amely a gyermekeknek a gyárakban való foglalkoztatását bizonyos — bár elégtelen — korlátozásoknak vetette alá. Az ipari termékeknek gyári előállítása, mint jórészt a gőzgépnek és a mechanikus szövő- és takácsgép feltalálásának eredménye, akkor még a kezdet kezdetén volt. A népességnek csak igen kis része tudott megélhetést szerezni az ipari munkából és szenvedett