Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1915 / 3-4. szám - A háború rokkantjai
6S Munkásügyi Szemle A főelv, amiben már is megállapodás történt, hogy ezt központosítva, az állam által létesített szervezet útján kell elintézni, felhasználva a rokkantbiztosító intézetek s a többi munkásbiztosítási intézmények nagyszerű berendezéseit. Nem azt jelenti ez, hogy a jómódúak és a könyörületesek meg ne nyissák szívüket és tárcájukat a rokkantak segélyezésére, hanem azt, hogy a szervezést végezze az állam, amelynek nagy és nehéz munkáját a társadalom jó szíve és könyörületessége támogassa A németek máris kimondották, hogy nem szabad, hogy a háborúnak egyetlen egy rokkantja is legyen, aki a társadalom könyörületességére van ráutalva. Ausztriában beható tanácskozások után ugyancsak az állam vette kezébe a rokkantakról való gondoskodást. Az osztrák kormány elhatározta, hogy a hadvezetőséggel együttesen külön országos- és helyiszervezeteket létesít e célra, amely szervezet a hadsereg szolgálatában sebesülés vagy betegség folytán rokkanttá vált katonákat mindaddig kezelésben tartja, amíg gyógyulásra lehetőség van. E célból a meglevő gyógyintézetekben, kórházakban, szanatóriumokban és gyógyfürdőkben helyeket bérel, ahol kevés a hely, barakkokat épít, egyes gyógyintézeteket kibérel, felszereléseket kibővíti és kiegészíti, vízgyógyintézeteket, Zander- és ortopádintézeteket létesít és a szükséges segédeszközökkel, műláb, műkar, stb. ellátja őket. Emellett a gyógyítási feladat mellett gondoskodik, hogy a rokkantak szakoktatásban és gyakorlati kiképzésben részesüljenek, hogy vagy saját foglalkozásukat folytathassák, vagy pedig új iparágra képeztessenek ki. P\z állam ugyancsak e szervezetnek teszi feladatává a rokkantak munkaközvetítését is. Mindennek kiegészítése lesz a megcsorbult kereset pótlásául az állami járadék. Nálunk Magyarországon a rokkantak ellátásáról való gondoskodásról az állam részéről eddig mindössze annyi történt, hogy a miniszterelnök rendeletet intézett a hadikórházakhoz, amelyben tájékozást kér az ott kezelt sebesültek rokkantságának mértékéről. Azonkívül különböző társadalmi akciókról hallottunk hírt, amelyek azonban végeredményében a kérdés megoldására egyáltalán képtelenek. Alakult egy bizottság is, amely a megvakult katonákat kívánja segélyezni, s amely bizottságnak feladata az volna, hogy megtegye mindazokat az intézkedéseket, amelyek a megvakult katonák érdekében máris szükségesek és amelyek bár átmeneti jellegűek, mégis az ő sorsuk végleges megoldásának szolgálatában állanak. Beszerezték a monarchia valamennyi kórházából a statisztikai adatokat, amelyekből kiderül a megvakult magyar katonák száma, valamint azoknak minden személyi viszonya. Az iparművészeti iskola elnökével történt megállapodás folytán az iskola helyiségeiben a megvakult magyar katonák számára külön kórházat létesítettek, ahová a monarchia valamennyi kórházából koncentrálni fogják őket. Ennek megvalósítása érdekében megkeresést intéztek a hadügyminiszterhez, mindkét honvédelmi miniszterhez és a monarchia két Vöröskereszt-Egyletéhez. Megállapodás történt a vakokat gyámolító országos egyesülettel, hogy az orvosi gyógykezelés befejeztével a megvakult katonáknak valamely, hajlamaiknak leginkább megfelelő iparágban való kiképzésére adjon alkalmat, a katonai kincstártól fejenként fizetendő 2 korona ellátási díj ellenében, addig is, amíg az a kérdés, hogy az egyes katona kiképeztetése után hol és mikép fog végkép elhelyeztetni, tisztázható lesz. Lépéseket tettek aziránt, hogy azok a megvakult katonák, akik már a bizottság működésének megkezdése előtt kiképeztetés nélkül otthonukba visszatértek, saját jószántukból kiképeztetés végett a köznontba feljöjjenek. Megtették a szükséges intézkedéseket, hogy a szegénysorsú megvakult katonák családjai az államsegélyben részesülők sorába fölvétessenek. Az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár a rokkantak ellátása ügyében memorandumot adott át a kormánynak, amely-