Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 2. szám - A háború hatása a gazdasági munkások biztosítására

Munkásügyi Szemle 61 JOGGYAKORLAT 1 ••• 1 JOGGYAKORLAT 1 ••• 1 JOGGYAKORLAT BETEGSEGÉLYEZÉS. A fő- és mellékfoglalkozás a betegségi biztosítás szempontjából. A berlini felső biztosítási hivatal 1914. október 16-iki határozata. Határozat: B. város biztosítási hivatalának határozata ellen beadott panasz elutasíttatik. Indokolás: B. általános helyi betegsegélyző pénztára B. város biztosítási hivatalának 1914. június 25-iki határozata ellen panaszt adott be. A panasz indokolásául előadta, hogy V. asszony házkezelőnő foglalkozása mellett más foglalkozást nem űz, nem tehető tehát megkülönböztetés fő- és mellékfoglalkozás között. Minthogy a házkezelés ilyképen egyedüli és így főfoglalkozása, a biztosítási kötelezettség fennáll. E. munkaadó kifejti, hogy V. asszony a házkezelésből csupán évi 171 márka jövedelmet kap, míg lakásbérben egyedül 468 márkát fizet évenként. Minthogy egész létfentartását más forrásból kell fedeznie, a házkezelés, amely csak a létfentartáshoz szükséges eszközök egyrészét nyújtja, nem tekinthető főfoglalkozásának. A hivatal határozata ellen benyújtott panasz alaptalan. A Reichsversicherungsordnung 165. §-a szerint ugyanis betegség esetén biztosítandók : üzemi alkalmazottak, üzemvezetők és más alkalmazottak hasonló állásokban, ha ez a foglalkozás főfoglalkozásuk, további előfeltétel az, hogy a rendes évi keresményük ne haladja meg a 2.500 márkát. Arra nézve, hogy V. asszony állása ezen §. alá esik, valamint arra nézve, hogy évi munkakeresménye nem haladja meg a 2.500 márkát, nincs vita. Vita csak akörül forog, hogy a házkezelés főfoglalkozása-e V. asszonynak. V. asszony, aki még a házkezelés reá való ruházása előtt E. házában lakott, a házkezelésért évi 175 M. jövedelmet élvezett, ezenfelül egy szobát albérletbe ad. Ezzel a bevétellel szemben áll az évi 648 M. mint lakásbér kiadás, valamint az az összeg, amelyet V. asszonynak életszükségleteire fordít, tehát más lényegesen nagyobb kereseti forrásnak kell rendelkezésre állnia, amelyből létfentartását nagyobb részben biztosítsa. A házkezelésért való bevétel csak mellékes jellegű, tehát ha V. nem is űz más kereseti tevékenységet, mégis a házkezelés nem tekinthető főfoglalkozásnak. A törvényhozás célja volt, hogy olyan személyeket, akik önmagában véve a biztosítás kötelezettsége alá eső mellékfoglalkozást űznek, a biztosítási kötelezettség alól kizárjon. Családi segély nem a tagnak, hanem a családtagnak fizetendő. A Budapesti Munkásbiztosítási Választott Bíróság 1914. november 3-án kelt 1913. Bet. I. 53:11. számú ítélete. ítélet: A bíróság kötelezi az Országos Pénztárt, hogy helyi szerve útján féltáppénz fejében 42 korona 56 fillér összeget fizessen. indokolás: I. r. igénylő H. L. volt rendőr 38 napon át kórházi ápolásban részesült. Igénylő a pénztárnál azt a kérelmet terjesztette elő, hogy miután ő nős és több gyermeke van, a pénztár ezen időre a féltáppénzt folyósítsa. A pénztár a féltáppénzre támasztott követelést elutasította. Ezen határozat ellen igénylő felebbezéssel élt és felebbezésében arra utalt, hogy ha ő családjától külön is él és nem is segélyezi őket, neje pazarlása miatt, a fenforgó családi körülményeknél fogva őt, vagy legalább is gyermekeit a féltáppénz mindenesetre megilleti, annál is inkább, mert e címen kezéhez jutandó összeget is gyermekeinek szánt keresményrészével együtt javukra úgyis takarékpénztárba helyezi. A per ezen állásában a bíróság első sorban azt a felfogást tette magáévá, hogy a kórházi ápolás tartamára biztosított féltáppénz tulajdonképen a családtagok megélhetésének érdekeit szolgálja és nem magának a pénztári tagnak javára szól, ebből kifolyóan a féltáppénz a családi segély jellegével bír, amelyre nézve a családtagok, így mindenekelőtt a feleség is érdekeltek, ami viszont a feleségnek az Eljárási Rendelet 47. §-a értelmében való passzív pertársaságát is magával hozta, ezérta bíróság a