Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 2. szám - A háború hatása a gazdasági munkások biztosítására

62 Munkásügyi Szemle tárgyalásra H. L.-nét is, mint II. r. igénylőt megidézendőnek találta. A bírói eljárás során megállapíttatott, hogy H. r. igénylő a jogerős bírói marasztaló ítéletek alapján I. r. igénylő ellen ismételten eredménytelenül vezetett végrehajtásokat és hogy igénylő a bírói marasztalás dacára nejéről és gyermekeiről nem gondoskodik és nem gondoskodott róluk kórházi ápoltatását megelőzőleg sem. A tárgyaláson meghallgatott II. r. igénylő ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy férje kórházi ápoltatása tartamára eső féltáppénzre, mint közvetlenül őt illető családi segélyre most már igényt formál, míg ezzel szemben H. L. I. r. igénylő odanyilatkozott, hogy felebbezését visszavonja, a pénztártól kórházi ápoltatása idejére a féltáppénzt már nem kívánja s ezen nyilatkozatainak megtétele után a tárgyalásról eltávozott. Ily körülmények között I. r. igénylő H. L.-val szemben az Eljárási Rendelet 94. §-a volt alkalmazandó és ehhez mérten I. r.igénylőt a kérdéses féltáppénzre nézve ítéletileg pervesztesnek kimondani kellett. Ami most már II. r. igénylőnek követelését illeti, a bíróságnak az volt a felfogása, hogy, mint fentebb is jeleztetett, a féltáppénz a családtagok és első sorban a feleség javára szolgáló segélynek tekinthető és hogy a családtagok, illetve feleség ezen jogosultságánál is érvényesülnie kell azon általános szabálynak, hogy 3-ik személyeknek a jogosított hibáján kívül elkövetett cselekménye vagy tanúsított magatartása a jogosult sérelmére nem szolgálhat. A törvény 59. §-ának 3-ik bekezdésében foglalt rendelkezést tehát a bíróság csak akként tartja értelmezhetőnek, hogy az valójában a féltáppénz nyújtását nem az eltartás gyakorlati tényéhez, hanem azon jogi állapothoz fűzi, hogy a kórházban ápolt tagnak olyan hozzátartozói legyenek, akiket a törvény, vagy bírói ítélet szerint ő lett volna köteles tartani és akik megélhetésének alapja a pénztári tag keresete kellene hogy legyen, habár a kötelezettségének nem is felelt meg. Az ellenkező felfogás ugyanis odavezetne, hogy a pénztár egy nyilván jogosulatlan eljárásból előnyt meríthetne a féltáppénznek a családtól való megvonása útján, míg az arra jogosított és reászorult családtagok jogaikban a családfő kötelességmulasztása folytán kárt szenvednének, amely törekvés pedig bírói segélyben semmiesetre sem részesülhet. Beteg munkás munkába lépése. A szász felső közigazgatási bíróság 1912. évi május 15-iki határozata. Határozat: A felső bíróság a jogorvoslatnak nem ad helyt. Indokolás: A felső közigazgatási bíróság állandó gyakorlata szerint megbetegedett pénztári tagok, akik nem dolgoznak tovább és nem dolgozhatnak tovább, munkaképteleneknek tekintendők a betegsegélyezési töjvény értelmében, ha munkájuk folytatása életükre vagy egészségükre veszélylyel járna. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy olyan személy tevékenysége, aki ily állapotban dolgozik, nem tekintendő foglalkoztatásnak a törvény 1. §-a értelmében és nem állapítja meg a biztosítás kötelezettségét. Éppen ellenkezőleg áll a dolog mint ezt a bíróság egy régebbi ítéletében kifejtette. A betegsegélyezési törvény i. §-a a biztosítást a bérmunka elvégzéséhez köti, anélkül, hogy különbséget tenne arra nézve, hogy a munkás foglalkoztatása alatt egészséges vagy beteg, hogy a beteg munkás tevékenysége egészségére káros következményekkel jár. A lényeg csak az, hogy valóságos kereseti tevékenység forogjon fenn és nem a betegség folytán teljesen sikertelen munkakisérlet. Nem felelne meg a törvény azon intencióinak, ha a beteg személy, aki a káros következmények tudatában önmagát saját munkájával akarná fentartani, a biztosítás áldásaiból kizáratnék. A jelen esetben pedig nem lehet szó nem sikerült munkakisérletről, mert hiszen az igénylő 3 napig volt munkában és ezen idő alatt az egész munkaidőn át dolgozott, éppen ezért meg kellett állapítani azt, hogy igénylő a biztosításra kötelezett üzembe belépett. Nem sikerült munkakisérlet. A kiéli biztosítási hivatal október 16-diki határozata. Határozat: A pénztár a betegségi segély megfizetésére köteleztetik. Indokolás : A vitás kérdés az, vájjon igénylő foglalkoztatása a lőszerraktárnál augusztus hó 3-án nem sikerült munkakisérletnek tekintendő-e. Nem sikerült munkakisérletről ott lehet szó, ahol a munkás már a munka megkezdése óta munkaképtelen beteg volt, úgy hogy a munkát csak állapotának teljes munkalehetetlenségig fokozódó rosszabbodása mellett végezheti el. Hogy ha azután a