Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 2. szám - A munkásbiztosítás Magyarországon

VI. évfolyam. Budapest, 1915. február. 2. szám. MONKÁSÜGYI SZEMLE KÖZLEMÉNYEK A MUNKÁSBIZTOSITÁS, A SZOCIÁLIS EGÉSZSÉGÜGY, A MUNKÁSVÉDELEM, A MUNKAVISZONY ÉS AZ IDE VONATKOZÓ JOGGYAKORLAT KÖRÉBŐL. SZERKESZTI: KIS ADOLF. TÁRSSZERKESZTÓK: Dr. STEIN FÜLÖP és Dr. HAHN DEZSŐ. Megjelenik rendszerint minden hó 10-én és 25-én, esetleg két szám együttesen. Előfizetési ár egy évre 20 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dudapest, V., Falk Miksa-u. 5. Telefon 93—99. Postatakarékpénztári csekk-számla 24.911. A munkásbiztosítás Magyarországon.*) Irta: Szterényi József v. b. t. t., ny. államtitkár. Közel negyedszázad mult el azóta, hogv a magyar munkásbiztosítást első ízben törvényesen szabályozták. A szabályozás az 1891. évi XIV. t.-c. útján történt. Ez a törvény kötelezővé tette minden kereskedelmi és ipari alkalmazott betegség esetére való biztosítását. Miként mindenütt, úgy Magyarországon is megelőzte a törvényes szabályozást és a kötelező biztosítást az önkéntes biztositás. Ennek nálunk is a szakszervezeti mozgalom adott nagyobb lendületet. Az 1891. évi törvényhozást megelőzőleg kisebb-nagyobb egyesületek foglalkoztak az önként jelentkezők biztosításával, nagyobb gyárvállalatok pedig maguk gondoskodtak munkásaik betegség esetére való ellátásáról. Magyarországon az 1876. és az 1884. években találjuk az első törvényes intézkedéseket, amelyek a munkásokról betegség esetén kívántak gondoskodni, — természetesen nem a kötelező biztosítás formájában. 1876-ban alkották meg a magyar közegészségügyi törvényt, amely a hatóságok kötelességévé teszi a gondoskodást, hogy nagyobb iparvállalatoknál vagy építkezéseknél alkalmazott munkások, akik a helyi viszonyok miatt megfelelő szállást nem tudnak maguknak szerezni, a vállalatok költségén megfelelően elszállásoltassanak és megbetegedés esetén orvosi segélyben részesíttessenek. Ezt a rendelkezést közegészségügyi szempontok szülték ugyan, de mégis ez az első törvényes intézkedés a munkában levő megbetegedett munkások ápolása és orvosi kezelése érdekében. Az 1886. évi XVII. t.-c, az ipartörvény, a tulajdonképeni törvényszerű előkészítése a munkásbiztosítás törvényes szabályozásának. E törvényben találunk ugyanis utalást arra, hogy amíg külön törvény nem szabályozza az iparban és kereskedelemben alkalmazottak betegség esetén való segélyezését, az ipartestületek állithatnak fel segélypénztárakat. Valami nagy eredménye — sajnos — nem volt ennek a rendelkezésnek. 1891-ben ugyanis, a kötelező munkásbiztosítás életbelépésének évében, több mint 400 ily ipartestület volt Magyarországon és ezek közül csak 28 létesített a kebelébe tartozó munkások számára betegsegélyző pénztárt. *) E cikkei az illusztris szerző egy németországi folyóirat számára irta.