Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 1. szám - Munkásvédő törvényhozás 1913-ban 1. [r.]

24 Munkásügyi Szemle az üzemvezetőséggel nem bírnak közvetlenül megegyezésre jutni. Az állami vasutak munkásai ki vannak véve ezen bizottság hatásköre alól. A munkaidőt teljesen újonnan szabályozza az új törvény. Általánosságban a 10 órai, szombaton és ünnepek előtt való napon a 9 órai munkaidő kötelező. Azokban az üzemekben, amelyekben szombaton legkésőbb délután 1 órakor végződik a munka, 7 éves átmeneti időn belül a többi napokon 101/2 órán át tarthat a munka. Az osztatlan munkaidő rendszeresítését megkönnyíti a törvény a szünetek csökkentésével. Szombaton és ünnep előtt való napokon legkésőbb délután 5 órakor végett kell érni a munkának. Munkát hazavinni általában tilos. Különórák csak 80 napon át engedélyezhetők egy évben s csak legfeljebb naponkénti 2 órára. Ellenben rendszerint alkalmazhatók a 8 órás kettős munkaszakok. Folytonos üzemekben a 8 órás munkaszak a kötelező. A nők munkaidejére vonatkozólag a nemzetközi megállapodás vétetett fel a törvénybe, amely szerint a 11 órai pihenő kötelező. Kivételesen azonban a pihenő 10 órára is redukálható és pedig évenkint 140 napon át. Terhes nők a munkából bejelentés kötelezettsége mellett bármikor elmaradhatnak anélkül, hogy a munkaviszonyt a munkaadó felmondhatná. A fiatalkorúak védelme a 18. életévig terjed. 14 éven aluli gyermekek a munkahelyen nem is tartózkodhatnak. A nemzetközi megegyezés értelmében az éjjeli pihenő itt is 11 órában van megállapítva, amely azonban 16 éven felülieknél 10 órára csökkenthető, sőt >ha a szakma megtanulása céljából szükséges•<, az éjjeli munka is megengedett. Az úgynevezett munkásjóléti intézményeknél az az újítás, hogy a pénztárak kezelésében a munkásoknak is részt kell venni. A törvény egy »gyári bizottság* szervezését is elrendeli, amely munkásokból, munkaadókból és a tudomány képviselőiből áll és véleményt ad a munkaviszonyt illető elvi jelentőségű dolgokban. Az új törvény a régi törvénynyel szemben sok újítást tartalmaz, a meglevő állapotokat azonban — amint azok a szakszervezetek 37 éves működése alatt kialakultak — alig változtatja meg. Itt is nagyrészt a gyakorlat teremtette meg a törvényes állapotot, amit a törvény csak szankcionált. A munkaviszonyból származó perek az új perrendtartásban. Az igazságügyminiszter 72.400/1914. I. M. szám alatt rendeletet bocsátott ki, amelyben az iparhatóságtól, vagy az ipartestület békéltető bizottságától a járásbíróság elé vitt ügyekben követendő eljárást a polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. t.-c. életbeléptetése tárgyában alkotott 1912. évi LIV. t.-c. 26. §-ának utolsó bekezdésében kapott felhatalmazás alapján szabályozza. A rendelet lényeges részei ezek: Az ipartörvény 176. §-ának 2. bekezdése értelmében az iparhatóság, illetőleg a békéltető bizottság határozatával meg nem elégedő félnek jogában áll a határozat kihirdetésétől számítandó nyolc nap alatt igényeit a törvény rendes útján érvényesíteni; a törvény rendes útja alatt az 1912. évi LIV. t.-c. 26. §-a értelmében, tekintet nélkül a per tárgyának értékére, a járásbíróságot kell érteni. A határozattal meg nem elégedő félnek a bíróság elé vitelre irányuló bejelentését szóval vagy írásban az eljáró iparhatóság vagy békéltető bizottság előtt kell megtennie. Az előbb említett nyolc napi határidő elmulasztása miatt igazolásnak van helye. Az igazolási kérelmet a bejelentésben kell előadni s erről a járásbíróság az ügy érdemének tárgyalása előtt határoz. Ha az ügyet a járásbíróság elé vitték, a bíróság az iparhatóság, vagy a békéltető bizottság határozatának végrehajtását kérelemre felfüggesztheti, ha az előterjesztett adatokból valószínűnek mutatkozik a követelés alaptalansága és az, hogy a visszvégrehajtás veszélyeztetve van. A végrehajtás felfüggesztésének az a hatálya, hogy a végrehajtás foganatosítása csak a követelés biztosításáig terjedhet. Ez a rendelet azokban az ügyekben, amelyeket az iparhatóság határozatával meg nem elégedő fél az 1907: XIX._t.-c. (munkásbiztosítási törvény) 156. ^-a alapján a határozat kihirdetésétől tizenöt nap alatt a törvény rendes útján érvényesít, a következő eltérésekkel nyer alkalmazást: 1. ha a járásbíróság azt találja, hogy az 1907: XIX. t.-c. 194. §-ának utolsó bekezdésében megjelölt ügyben nem az e bekezdés szerint illetékes iparhatóság járt el, az ügyet a kerületi munkásbiztosító pénztár vagy vállalati betegsegélyző pénztár székhelye szerint illetékes