Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 1. szám - Munkásvédő törvényhozás 1913-ban 1. [r.]

Munkásügyi Szemle 2! A galíciai és bukovinai munkásbalesetbiztosító intézet működése az orosz invázió folytán lehetetlenné vált, mint ahogy a betegsegélyző pénztárak is kénytelenek voltak működésüket beszüntetni. A balesetbiztosító intézet ügyeinek ideiglenes vezetésével az osztrák belügyminiszter az intézet elnökét, dr. Malaczynszkyt bizta meg, aki egyelőre az alsóausztriai balesetbiztosító intézet helyiségeiben rendezte be hivatalát. Dr. Malaczynszky felhatalmazást nyert, hogy egymaga utalványozhassa az intézet nevében úgy a járadékokat, mint az egyéb halaszthatlan kiadásokat. Az üzemeknek a veszélyességi osztályokba újonnan való besorozása, ezen intézet területére továbbiakig elhalaszratott. A biztosító intézetek a betegség- és baleset-elhárításért a háború alatt. Az Amtliche Nachrichten des k. k. Ministeriums des Innern decemberi száma közli a 330. számú császári rendeletet, amely felhatalmazza a biztosító intézeteket, hogy a felügyeleti hatóságok jóváhagyásával szolgáltató képességüknek megfelelő összegeket fordíthassanak olyan intézkedések foganatosítására vagy előmozdítására, amelyek a háború által a biztosítottak egészségében és munkaképességében okozott különleges veszélyek elhárítására alkalmasak. A császári rendelet lehetővé teszi, hogy a biztosító intézetek anyagi erejükhöz mérten az államot egészségügyi feladataiban támogassák és ezzel a biztosítottak érdekeit is szolgálják. A birodalmi biztosítási hivatal, mint a betegsegélyezés legfőbb bírói fóruma. A birodalmi biztosítási hivatal november havában tartotta első ülését, amelyben a Reichsversicherungsordnung rendelkezései alapján betegsegélyezési kérdések is döntés alá kerültek. Dr. Kaufmann, a hivatal elnöke, aki maga elnökölt az ülésen, megnyitó beszédében utalt arra az »új, súlyos, sokoldalú és fontos feladatokra, amelyeknek megoldását a Reichsversicherungsordnung a betegsegélyezés terén, mint legfelsőbb bírói fórumra, a hivatalra bízta. Az eddig illetékes legfelsőbb közigazgatási bíróságok különböző eltérő határozataival kell majd a hivatalnak számolnia abban a törekvésben, hogy a betegségi biztosítás terén egész Németországra egységes joggyakorlatot teremtsen. Ebben a törekvésében a hivatalt a kiegyenlítő igazságosság fogja vezetni.* A kereskedelmi alkalmazottak balesetbiztosításához. Azokat, akik a kereskedelmi alkalmazottak balesetbiztosítása érdekében küzdenek, gondolkodóba fogja ejteni a német birodalmi biztosítási hivatal egyik határozata, amely kimondja, hogy ha valamely alkamazottat a technikai üzemben ért a baleset, azonban, a baleset az üzemmel okozati összefüggésben nincs, a sérült nem tarthat igényt kártalanításra. A határozat indokolása szerint nem forog fenn üzemi baleset már akkor, ha a károsító esemény az üzemi tevékenységgel csak véletlenül van helyi vagy időbeli összefüggésben. Ahhoz, hogy valamely baleset üzemi jellege megállapítható legyen, szükséges az, hogy az üzem a balesettel lényeges okozati összefüggésben legyen. Ha tehát az alkalmazott, aki néhány számadási különbség helyreigazítása céljából az anyagkezelőséghez ment és oda menetelekor elcsúszott és lábát eltörte, ez esemény nem tekinthető üzemi balesetnek, meri a helyiség teljesen rendben volt, a padló nem volt csúszós, sem egyenetlenség és akadályok nem mutatkoztak, amelyek az elcsúszást előmozdították volna, tehát csupán véletlen találkozás, hogy a kereskedelmi alkalmazott az üzem helyén csúszott el. Ugyanez megtörténhetett volna vele bárhol az üzemen kívül. Nem lehet tehát a balesetet az üzemmel összefüggésbe hozni és így kártalanítani. Hadi munkálatokat végző munkások biztosítási kötelezettsége. A háború, amellett, hogy számos munkást munkanélkülivé tett, nagy munkástömegeknek kereseti lehetőséget nyújtott. Azoknál munkásoknál, akik a hadiszolgálatokra dolgozó iparágakban vannak alkalmazva, a biztosítási kötelezettség tekintetében nem jelent a hadiállapot változást. Másképen áll a helyzet azoknál a személyeknél, akik anélkül, hogy a katonasághoz tartoznának, közvetlenül foglalkoztattak az ország védelmére. Első sorban azokról a személyekről van szó, akik a vasútvonalak őrzésére vétettek fel, azután a sáncmunkásokról és végül a betegápolással tevékenykedő segédszemélyzetről. A hadiszolgáltatásokról szóló német birodalmi törvény szerint a vasútvonalak őrzésére hivatott polgári személyeket az illetékes községek bocsátják rendelkezésre. Díjazásukat a vasútigazgatóság adja, azoknak e szolgáltatásait az illetékes hadtest hadbiztossága visszatéríti. E munkások a Reichsversicherungsordnung 160. §-a szerint kétségtelenül